Petenia splendida

Alig egy-két éve kezdtem csak belevetni magam az amerikai sügérezésbe, mikor ezt a fajt megismertem. Volt akkoriban egy amerikai sügéres akvarista, akinek volt egy már majdnem kifejlett párja, aminek nem tudott helyet adni, így hozzám került.  Őszintén szólva sosem hallottam korábban a fajról, annyit tudtam róla, hogy nagy, és nem is voltam meggyőződve róla, hogy én leszek a leg megfelelőbb gazdájuk, de hagytam magam rábeszélni. Sokáig egy számukra nem méltó űrtartalmú akváriumban volt a pár. Ebben az akváriumban sem érezték magukat éppen rosszul, de miután bekerültek az új akváriumukba néhány hónap elteltével, rá kellett döbbennem, hogy ezek a halak igazán nagy helyre valók!

1300 literes társas akváriumban volt a pár, nagyon szépek voltak, szerették egymást, nekem pedig a szívemhez nőttek, így végül egy alkalommal megvettem őket korábbi gazdájuktól, és nálam maradtak. Sokáig hittem hogy egy alkalommal majd lesz szaporulat, főleg, hogy gyakorlatilag az akkor már 1500 literes akváriumukban ők voltak a domináns pár. De nem történt meg, végül évek elteltével a nőstényt elveszítettem, ezután a hímnek pedig új helyet találtam.

De nem adtam fel, sokáig keresgettem splendidát. Rendeltem Ázsiából, nem jött meg. Rendeltem más vonalon, az se érkezett meg. Később már annyira akartam, hogy egy 50 darabos tételre is áment mondtam, de az se érkezett meg. Mígnem végül a német ebay-en meghirdettek két 15-18 centis párt, amire azonnal ajánlatott tettem, és sikerült is létrehozni az üzletet.

 Mikor megérkeztek, épen egészségesen, nagyon boldog voltam. 400 literben kezdték a pályafutásukat nálam, egy fiatal viejákkal társított akváriumban. Innen később több társítást is megjártak, több akváriumban, míg végül a méretük már az 1300 literes akváriumot indokolta. Az hogy két pár e valóban, az nem volt egyértelmű, főleg fiatal koruk miatt, de hogy van a csapatban hím és nőstény is, az elég hamar egyértelművé vált. A legnagyobb biztosan hím volt, a legkisebb biztosan nőstény, hiszen sokszor mutattak egymás felé érdeklődést. Végül kiderült, hogy tényleg fele fele a nemek aránya, és a második legnagyobb splendida egy nőstény.  Sokáig úgy is voltak a párok, a két kisebb, és a két nagyobb volt párban. Mostanra már a hímek 30 centi felett vannak, és a csapat egyértelmű jelét adta az ivarérettségnek. A nőstények csordultig voltak ikrával, és a hímek is igyekeztek nőstényt és helyet tartani, de sosem voltak egymással igazán agresszívak. Szinte sosem haraptak össze, mikor éppen nem nyüstölték egymást, szívesen múlatták az időt együtt.

Emlékeztem, hogy az első nagy páromnál társasban szerettem volna, ha eljutnak ívásig. Ezért akkoriban sok erősebb, dominánsabb halam eladtam az ügy érdekében, mégse történt meg. Ezért ez nem igen volt opció. Ugyanakkor emlékeztem, hogy egy barátomnál volt egy ívás, amiből végül nem lettek kishalak. Nála a pár külön akváriumot kapott, de a hím nagyon goromba volt a nősténnyel, emiatt kissé ettől a megoldástól is ódzkodtam. Ekkor jöttek a „kutatások” túrtam a netet, néztem videókat, és azt a tanulságot vontam le, hogy az ívások külön akváriumban történtek meg minden alkalommal, kivéve egyet, ahol viszont nem sügérek voltak a társhalak, hanem tányérlazacok.

Miután a pár elég fiatal volt még, és nem voltak éppen túl agresszívak a hímek se, ezért úgy döntöttem, hogy engedek a kísértésnek, és elkészítek nekik egy külön akváriumot.

375 literes, másfél méter hosszú akváriumot rendeztem be nekik. Vastag, apró szemű sóder aljzatot kaptak fűzfaágakat, és nagy sima kőhalmokat. A mérsékelten kemény, 7-7,5-ös ph jellemzi a csapvizet, ezzel töltöttem fel.  Mire elkészültünk, már újabb párcsere volt, a legnagyobb hím szemet vetett a béta pár nőstényére, aki nagyon odaadó volt, ámbár csalfa. Így ők ketten kerültek át a nekik készült akváriumba.

Gyakorlatilag azonnal birtokba is vették, bejártak minden zeg-zugot, eközben a hím bizonyosságul gyönyörű táncba kezdett, amit a nőstény kis fejrázásokkal jutalmazott. Biztos voltam a sikerben, csak abban nem, hogy mikor következik be. De pár nap elteltével, egy szép augusztusi délelőtt a nőstény, miután megtett pár próbakört egy bordó lapos kő felett, elkezdte lerakni az apró fehér ikrákat. Az ívás több órán át tartott, és meg se mertem mozdulni a szobában. A kamera be volt készítve, bár annyiszor indítottam el, azt gondolván, hogy most kezdődik, hogy mire eljött az idő, már annyira lemerült, hogy csak egy öt perces videó lett az elejéről. De nem bántam, nem mozdítottam meg, nehogy valami megzavarja a folyamatot. Az eredmény sok száz, megtermékenyített ikra, amit nagyon gondosan őrizetek, legyezgettek négy napon át. Annyira eltökélt voltam, és látszólag ők is, hogy biztos voltam abban, hogy egy szép családi idill van kibontakozóban.

Azonban a kelés napján már el voltam bizonytalanodva ebben. A nőstény érthető rutintalansága miatt nem készült el a klasszikus fészek a kelésig. Így akkor kezdett kapkodni, bár azt is „bénázva” mikor már keltek a kölykök. Egyet egyet meg evett, másokat meg a sóderrel együtt „ellapátolt”

Nem tudtam mit tegyek: hagyjam, hogy tanuljon, majd ikráznak még, vagy vegyem el a párt, és a még éppen kelő halakat már magam óvom meg, főleg anyjuktól.

Végül ez utóbbi mellett döntöttem, de addigra jóval több mint 2/3-adát elveszítettem a kis csapatnak. Szerencsére a párt nem viselte meg, hogy vissza kerültek a társas akváriumba.

A kishalak a negyedik napon elúsztak. A már nálam bevált protogénnel indult a nagybetűs, szikzacskó nélküli élet. Nagyon gyorsan nőttek, pár nap elteltével, már az igen apróra vágott szúnyoglárvát is képesek voltak megenni, de a porított száraz eleségnek is nagyon örültek.

A splendida hazája, mint oly sok szép sügérünké, Mexikóban az Usumacinta, és a Girjalva vízrendszerében megtalálható, továbbá a szomszédos országokban is: Guatemala, Belize.

(forrás: youtube.com)

Nagytestű, ragadozó faj. A szájának szerkezete, mechanizmusa legendás a ragadozóhalak kedvelői között. Hatalmas előre nyúló szájával erős vákuumot tud képezni, könnyedén el kap elég nagy halakat is. Bár ez a szerkezet amennyire hatékony, annyira sérülékeny is.

Teste oldalról lapos, felülről nézve nagyon vicces alakot tud ölteni hosszú vékonyka fejével.

Két alakja létezik a természetben: a „green”-zöld, ami csak nevében zöld, ugyanis szinte semmi zöld nincs a halban, és a „red” azaz vörös, ami megint csak nem vörös színű, hanem inkább sárga, narancs-sárga. Ez utóbbi gyakoribb volt az akvarisztikában, „zöld”’ példányokhoz ritkábban lehetett hozzájutni. Az ázsiai importok szinte kizárólag csak a red változatot tudják! Sőt! A szelektálatlan tenyésztés miatt szinte citromsárga halak érkeznek onnan.

Régebben volt nálam egészen citromsárga, majdnem fehér splendida. Természetesen ázsiai importból származó. Színező táppal, sok krillel, valamennyit javult a színe.

Egyébként egy szelíd óriás! Többnyire! Más fajokkal könnyen tartható, viselkedése nem éppen kihívó, ezért megfelelő méretű akváriumban nem csak ő szelíd, de sok esetben őt is könnyebben fogadják el. Gyorsan, és nagyra növő faj, a hímek akár 50 centisek is lehetnek, de a nőstények is elérik a 40 centit. Erősek, gyorsmozgású, látványos halak.

A „zöld” splendida igazából halvány arany alapszínű, barna fekete foltokkal mintázva.  Testükön 6 sötétebb sáv található és még egy sáv, ami a szemen át halad rajtuk, ami a nőstényeken feltűnőbb inkább, főleg érzelmileg túlcsordultabb állapotban.  A kopoltyúfedőn, és a farokúszó tövében egy-egy sötét folt található. Kopoltyúja alja, és szája környékén rózsaszínes, vöröses árnyalatú.  Szemének írisze zöldes árnyalatú, az egyetlen ok ami a morfológia elnevezésére utalhat.

A „red”, a faj egy oligomelanisztikus változata. A minták a sávok ugyan úgy megvannak, csak mivel a sötét pigment (melanin) kis mértékben van csak meg, ezért  a narancsos szín árnyalatai váltakoznak. A kis redek ugyan úgy jönnek a világra, mint a zöld változat, ezüstös alapszínen fekete mintákkal, majd a pár centisen egyértelműsíti, hogy ő egy red alak.

A red splendida színe, bármennyire hihetetlen de rejtőszín. Egy cikkben olvastam, hogy a red összességében ritkább, de a tavirózsák vörös levelei alatt mindig találtak splendidát, természetesen red változatot. A Whitewater Lagun-ban tett kutatómunka során, arról győződtek meg, hogy mind a nagyobb ragadozó halak, mind más ragadozók ellen jól rejt a vörös szín a tavirózsák levelei alatt, ami szinte azonos színű a red splendidával. Ráadásul a vadászat alatt is jól rejt, hiszen a halak egészen közel úsznak a rejtőzködő splendidához. (www.gcca.net, http://www.cichlid-forum.com/articles/red_bay_snook.php)

Ivari dimorfizmus nem jelentős, a már említett sávok erőssége, és a test mérete ami megmutatja nemüket.  A nagyobbacska dominánsabb hímek feje elég karakteres, később egy nagyon helyes kis búbot növeszthetnek.

Étrendjét ragadozó mivoltához illik igazítani, de nem jelenti azt, hogy csak élőhallal lehet táplálni. Nálam a fő eleség jó minőségű, nagytestű sügéreknek való táp, főleg stick formában. De rendszeresen, hetente-kéthetente kapnak pulykaszív darabokat is.

Neve eredete könnyen megfejthető az ő esetében. A petenia genusz neve a guatemalai Lago Petén-ből származik, ami az azonos nevű megyében található.  Petén megye, guatemala legnagyobb megyéje, az ország több mint egyharmadát teszi ki. Nyugatról Belize, északról és keletről a mexikói Chiapas, Tabasco és Campeche megyékkel határos. splendida szó a ragyogó, tündöklő, fényűző latin alakja, ami abszolút jellemzi a red és a green változatot is.

(forrás: web) Lago Petén Itza

A splendida is invazív faj lett az Everglades terülretén, És természetesen örömmel szaporodik is. A szababakerülésének az akvaristák felelőtlen magatartása az oka, de ez nem csak a splendidára igaz hanem szinte minden akvarisztikában megforduló fajra, legyen az afrikai, ázsiai kontinens...