Bakos Péter cikke:

Vieja sp coatzacoalcos

  Egy barátomnál, láttam először a fajt. Ő fenestratusnak, illetve annak egy kék változatának vette egy németországi kereskedésből. Nekem az elő pillanattól gyanús volt, mert soha korábban nem olvastam, hallottam ilyen halról. Mikor aztán a saját szememmel láttam, engem is megtévesztett a hasonlóság, és zonatust mondtam rá. Később a nőstény hozzám került, és mint „saját” halat mustrálgatva, már egyértelmű volt, hogy ez bizony egy coatzacoalcos, amit eddig csak google találatokon láttam.

  2014 nyár elején egy német nagykereskedésből szereztem az első coatzacoalcosaim. Az első rendelésem rosszul küldték, egyetlen coatzacoalcos volt a csapatban, a többi más faj volt. Ez az egyetlen hal, a jelenlegi párom hímje. kb két hónap elteltével adtunk le egy újabb rendelést, amit nem is magamnak kértem be, de rákértem plusz egyet a kért mennyiséghez, hátha lesz plusz egy nőstény. Ebben a rendelésben viszont –rettenetes arányban- egyetlen nőstény volt. 

  Ez a nőstény a hímtől külön nevelkedett Szabolcs barátomnál, és vált fiatal hölgyé. És bár egyedüli nőstény volt mégis egyetlen hím sem került a nőstény érdeklődési körébe. Így került el onnan és jött  az én egyetlen hímem mellé. Viszonylag hamar elfogadták egymást, de párba sokáig nem álltak. 1300 literes társas akváriumban voltak.  Első körben hasonló temperamentumú viejákkal.  Majd később egy átszervezést követően kerültek át a jelenlegi társasba, ami ugyan úgy 1300 literes.  Synspilum, psittacus, bifasciata pár, splendidák, és egy pearsei hím alkották a csapatot.

  Ebben a közösségben váltak szerelemhez felnőtté, majd jött az első sikeres ikrázás. Egy nagyobb méretű cserepet választottak, melynek környékét is megtisztították. Elsőre a cserép falára ikráztak, de volt már hogy a cserép előtti kőre ívtak, de a cserepet mindenképpen használták, hiszen a kikelő halakat oda hordták.

  A párom rettenetesen jó szülők. Látszólag az ösztönök itt még élesen megvannak. A kicsik is szép szabályos rajt alkotnak, nem úszkáltak szanaszét, és tökéletes összhang volt a szülőkkel. A kicsik figyeltek a szülők testbeszédére, és nem mentek tovább ha ezt jelezték. A szülők pedig szorosan követték, és sikeresen őrizték a kicsiket a sokáig, még úgy is, hogy hat profi ragadozó van a társas akváriumban. Rendszerint azért előbb vagy utóbb fogytak a kölykök. Amíg viszont megvolt a csapat, nem csak az őrzésre, de az etetésre is figyeltek a szülők. Rendszeresen keverték fel a leülepedett aljzatot, hogy mindig legyen mit csipegetni.

  Mindenesetre a második ikrázásukból vettem el ivadékokat. Nagyon jó genetikájú halak, így rohamosan fejlődtek, jó étvággyal ettek, folyton kövérek voltak. A nevelést jó néhány esetben, és most is Tunner Zolira bíztam. Nagyon hamar elérték azt a méretet, ahol már a vágott tubifex, és a fagyasztott eledelek is könnyedén ehetőek voltak számukra. Száraz eledel mellett ezek voltak a menüsoron.

  Nem hazudtolták meg a szüleiket, már kicsinek is hihetetlen színük volt, és csak ragyogtak. Erősek, színesek, egyszóval tökéletes kishalak voltak.

  A szülőkben is ezt imádtam. Az első pillanattól jó étvágyúak voltak, és 7-10 centis halakból nagyon hamar 30 centis hímem és 20 centis nőstényem lett. Csodálatos színek és minták. Az egyetlen dolog amit bánok, hogy nem tudtam kideríteni a tenyésztő kilétét, és a származási területet.  És bár ugyan nem annyira fontos dolog ez, de én mégis szeretem tudni az ilyesmi. Főleg miután olvastam Lee Nuttal szösszenetét a fajról. Ami sajnos nem volt éppen terjedelmes, de mindenképpen érdekes.

  Nuttal cikkét olvasva kiderült, hogy nagyon sok területi variáns van. Gyakorlatilag szinte minden populáció mutat némi különbséget. Ezek a különbségek néha alig szembetűnőek, de olykor elég látványosak.

  A legelterjedtebb változatok a Rio Ajal, Rio Grande, és a Rio Juapan folyókból származnak.  A neves videó megosztón mindhárom változatot  megtaláltam. Illetve Mo Devlin Rio Carolina-i coatzacoalcosai is megnézhetőek. A Mojo cikkét elolvasva megtudtam, hogy az ő halai egy ritkábban látott változat, és Rusty Wessellel fogták őket. Ez azért érdekesség, mert a Rio Carolina, ahonnan fogták őket, egy a többitől távolabb eső, elszigetelt populáció. A videókon látszik a különbözőség, persze a tartási körülmények miatt is lehetnek eltérések. A legszembetűnőbb viszont tényleg a Rio Carolina populációja.

Köszönet ezért a két képért Morell Devlinnek (Aquamojo) ! Coatzacoalcos Rio Carolina

  A Coatzacoalcost korábban, de még napjainkban is van, aki a zonatus egy változatának gondolja. Ennek oka, hogy hasonlóság van a két faj között, de a tudományos világ abszolút külön fajként kezeli őket.  Ezért nem alaptalan a félelem az akvaristák körében, hogy a két fajt akváriumi körülmények közt összekeverhetik, aminek nem kívánt eredménye lehet a két faj összeívása. Beszerzés, vagy tenyésztés előtt érdemes kikérni tapasztalt akvaristák véleményét a faj beazonosítását illetően.

  Érdekesség képen jegyzem meg, hogy ők is eléggé ’összekeverik saját magukat’. Amikor újdonsült zonatusaim társas akváriumba kerültek a coatzacoalcosok mellé, gyakorlatilag még azon a héten leívott a zonatus hímmel. És hogy ez meg fog történni, az első pillanattól egyértelmű jele volt. Emiatt soha többé nem kerülhettek közös medencébe.

  Idehaza ennek esélye egyelőre nagyon kevés, mi több szinte nulla. Mind a két faj nagyon ritkán kerül a megvásárolható halak listájára. Coatzacoalcostól a zonatus pedig még ritkább. Zonatusról egyáltalán nem tudok jelenleg, hogy bárhol lenne még, coatzacoalcost is csak 3-4 helyen (magunkat is beleértve).

  De nem csak itthon nagyon ritka a faj. Szinte egész Európában kuriózumként beszélhetünk róla.  Viszont sok esetben pedig egyáltalán derül ki, hogy coatzacoalcos szerepel az eladó halak listáján. Német listákon láttam már ’rotschwantz’ néven.  Ugyanakkor ezen a néven keverék vieják szerepelnek inkább, emiatt tulajdonképpen simán –teszem hozzá okkal- átsiklunk felette. De hát ennek tudatában ki merne ilyen néven halat rendelni?   Ezzel is erősítve azt a káoszt, ami általában a közép amerikai sügéreket gyakorta övez.

  Mint oly sok gyönyörű halnak, a coatzacoalcosnak is Mexikó a hazája. Egészen pontosan a Coatzacoalcos folyó és annak rendszere.  Sajnos az is elmondható, mint általában a mexikói vizekről, hogy a folyó az egyik leg szennyezettebbek közé sorolható.

Rio Grande, és Rio Ajal 

  Mexikó természetvédelmi törvényei nagyon hiányosak, átjátszhatóak.  Emiatt a vizek menti iparosodás, és a lakossági szennyvíz, mind nagyon ártalmas a vizekre nézve. Sok esetben tisztítatlanul kerül a folyókba, tavakba. Mivel a vízhozam elég nagy, nehezen megállapítható, milyen hatással lesz hosszú távon az ott élő faunára, de az egyértelműen látszik, hogy a szennyezés mértéke hatalmas.

A Coatzacoalcos folyóval természetvédelmi egyesületek is foglalkoznak már, mint például a greenpeace, aki rendszerint méri a csatornákból folyó méreg koncentrációját, és meg sem lepődnek, ha méréseikben iszonytosan magas a vízben lévő kemikáliák aránya. A mexikói állami olajvállat, a Premex sem kíméli az élővizeket. Sok helyen jelenlévő vállalat több ízben okozott -ember életeket is okozó- katasztrófát, és szinte folyamatosan szennyezi a vizeket. Az elásott régi vezetékekből szivárgó mérgek szennyezik a taljt, és a vizeket. Az IUCNredlist egyelőre nem jegyzi a fajt a veszélyeztetettek közt. Ez azért jó hír -egyelőre, mert az IUCN elég szigorúan kezeli, mit tart fenyegetett fajnak.

   Az olajvállalat, és az okozott kár. A vörös víz egy elásott régi vezeték maitt jelent meg. A kiömlő olajat pedig halászok próbálják összeszedni.

  Hivatalosan a fajt még nem írták le, de a közép-amerikai sügereket kedvelők körében már ismert fajnak számít, még ha nem is tartották eddig.  Itthoni népszerűségét 30 centis mérete, és vehemens viselkedése befolyásolja negatívan, ami inkább alapul a nagytestű fajokra általánosan kialakult sztereotípiákon, mint a tényleges ismereteken. Előnye viszont, hogy az egyik legszebb faj a nemzetségben.  Színét nagyban befolyásolja területi származása. A nálam lévő coatzacoalcost sajnos jelöletlenül vettem, engem leginkább a Rio Grande coatzalcosaira emlékeztet.

  Hétköznaponként kékes-zöldes színű, rajta barnás foltokkal,és erős sárga árnyalattal mely a hímre jellemző. Az orrán, arcán pirosas mintázat látható, mely a hímnél erősebb. A nőstény kék árnyalatú kevésbé sárga. Mind két nem oldalán vízszintes sötét sáv található, a nősténynél erősebben látszik. Hangulatuktól függően függőleges csíkozás is látható. A nálam az úszók pirosas szegélye nem látható, de variánstól függő mértékben ez is jellemzi őket.

  Nászruhájuk is területenként változik. Sok coatzacoalcos rajongó imádja, hogy íváskor gyönyörű sárgás fényű. Néhány változatnál, főleg akváriumi körülmények közt nem látszik. Nálam is inkább a hím lesz erősebben sárga, a nőstény egészen kék. De volt már hogy teljesen elsápadt a színük és a nőstény is sárgás volt. Ez főleg még az első ívásoknál volt így. Mojo cikkében említi, hogy az ő cotzacoalkosainál sem volt meg ez az ívási szín, amit nagyon sajnált.

Fiatal, sárgában tündöklő párom. 

Étrendjüket tekintve mindenevők, de javarészt inkább növényi eredetű táplálékot fogyasztanak. Nálam a felnőtt pár főleg válogatott, minőségi szárazeledelt kap, mellette spenótot.  A vörös húsokra tőlem egészen biztosan nem számíthat, kissé fogékonyak a bélgyulladásra.  Revier igénye elég nagy. Így probléma nélkül nehéz 800 literes akváriumtól kisebben tartani. Ettől az én ajánlásom még vagy 2-300 literrel nagyobb.

  Mindenképpen kötelező fajként említem, ráadásul mivel ritka, hasznos is lenne, ha minél többen foglalkoznánk a fajjal, hogy megmaradhasson a hazai akvarisztikában sokáig. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy ha kerül hozzánk, nem árt ha tudjuk a származási területet, hogy ne keveredjenek a színváltozatok se. 

Felhasznált irodalom:

https://en.wikipedia.org/wiki/Coatzacoalcos_River

http://www.tfhmagazine.com/details/articles/paratheraps-sp-coatzacoalcos-full-article.htm

https://issuu.com/nuttycichlids/docs/publication1issue_2__1_