Amphilophus hogaboomorum (Carr & Giovannoli, 1950)

Nem a legismertebb amphilophus faj, hazánkban sokkal jellemzőbb, vagy ismertebb a citrinellum és a labiatum. Az megint más, hogy e két faj mennyire képviseli magát fajtiszta egyedekkel. A hogaboomorum Egy igazi Amphilophus jegyekkel rendelkező, impozáns hal. Nagy tömegű, erős, tipikusan csíkos Amphilophus.

Magyar akvaristák körében nem igazán elterjedt, és bár volt itthon egy-két egyed régebben is, sokak számára ismeretlen halról olvashatunk majd. Az  amerikai amphi' kedvelők közt ugyanakkor eléggé ismert, tekintve, hogy könnyen szaporodik, és tartása sem igényel nagyobb akvarisztikai varázsmutatványokat. Nekünk, magyar közép-amerikai sügér barátoknak ugyanakkor csak nemrégiben, 2012 tájékán vált elérhetővé, megismerhetővé ez a faj! Köszönhetően, hogy korábban a már bekerült állományt féltve örző akvaristától végül kikerült néhány ivarérett pár.

Hazája Honduras,Choluteca folyó, és mellékfolyói. A Choluteca folyó 349 km hosszú az eredettől a torkolatig. A főágon nincsenek gátak, így a partjai nagyrészt vadak. A folyó vize, az ipar és az urbanizáció miatt elég szennyezett, de a mellékfolyók vizeinek helyzete szerencsére még jobb, ugyanakkor a növekvő népsűrűséget a teljes vízgyűjtő szolgálja ki. A megnövekedett igény, a tisztítatlan ipari szennyvíz, és az öntözés -melynek mértéke csak a Choluteca folyón évi 1,1 köbkilométer évente- komoly környezetrombolást jelent. Vannak folyamatos törvényi szabályozások, remélhetőleg a teljes vízgyűjtő helyzete jobbra fordul.

Mint korábban említettem, minden jegyében egy tipikus Amphilophus. A kifejlett hímek mérete 30 centi körüli. A nőstények pár centivel, ettől elmaradnak. A hímek gyakran nagy búbbal rendelkeznek, melyek jellege már a fejlettebb, de még fiatal halakon feltűnik. Viszont sokszor látom vadon fogott halaknál, illetve még a vadhoz közeli generációknál, hogy a búb annyira nem is jellemző a hímekre. Egy angliában élő ismerősöm F1-es hogái jellemzően nem viseltek túl nagy búbokat, viszont a színek sokkal élénkebbek voltak. Morell Devlin hoga-fotóin is ilyen küllemű halak szerepelnek (https://www.amazonasmagazine.com/2013/05/24/today-in-the-fishroom-amphilophus-hogaboomorum/). A nőstények feje konszolidáltabb, sokkal nőiesebb, búbot sem növeszt. A hímek teste robosztus, erős, homloka meredek.

A nőstény sokkal kisebb tömegű. Amphpilophusokra jellemzően a szemtől számítva 7 függőleges sáv látható, mely változattól függően a szürkétől a barnán át, egészen a majdnem feketéig változhat. A homlokán további halvány csíkozás látható. A kaudális kocsányon egy, a sávokkal megegyező színű folt van. Alapszíne világos-bézs, olykor akár fehérnek is tűnhet, vagy éppen sárgának. A színek testvérek közt is nagy eltérést mutathatnak. A nőstény is színes, a torkától a hasa vonaláig rózsaszínes színű, olykor a teljes oldala vöröses lehet, a háta alapszínes is sárgás árnyalatú.

Temperamentuma megosztó. Ugyancsak mint a genus minden tagja az agresszív tartományban található, de talán mégsem a legagresszívabb. Egyedül tartva kifejezetten figyel kifelé, és minden mozdulatra reagál, többnyire támadással. A berendezési tárgyakkal is Don Quiote harcot vívhat. Ugyanakkor társas akváriumban - ugyan domináns lehet, de mégis tartható, hasonló méretű, és habitusú halakkal. Erősen területvédő, a pár mindig összetart. A társításnál vegyük figyelembe, hogy nagyon egyformák tudnak lenni ezek az Amphilopusok. Bizonyos méretben gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek, a fajok közötti összeívást mindenképpen el kell kerülni! . 

Az én első "hogám" egy már majdnem kifejlett, fiatal pár volt. Egy társas akváriumot rendeztem be nekik.  Társaik hasonló méretű, ugyancsak közép-amerikai sügérek voltak. A hogaboomorum pár nagyon szépen viselkedett. Nem volt megijedve, nem volt erőszakos. Egyből a csapatba illeszkedtek. Pár óra múlva, már elfoglaltak egy kerámia edényt, és egyértelműnek tűnt, hogy helyük van az akváriumban. Ekkor gondoltam, hogy a társhalakat elveszem, és további kerámiaedényeket teszek bele. Mindenképpen egy akkorát is, amiben csak a nőstény fér el, tekintettel arra, hogy sok esetben, a pár társak nélkül tartva, a hím agressziója, rámenőssége a nőstény kárára válhat.

Ennél a párnál, ez -a barátaim által csak konnyhabiotópnak nevezett akvárium- abszolút működött. A nőstényem temperamentuma megfelelő volt a hím bohóságának kontrolálására. Nagyon egészséges harmónia alakult ki kettőjük közt, melynek eredménye képen, hamarosan le is ívtak. A nőstény a kerámiából csak enni jött ki, a hím hihetetlen bátorsággal őrizte az ikrákat gondozó nőstényt. Miután az akváriumban csak ők voltak, így a hím csak kifelé figyelt. Minden mozgásra reagált, végig követte az akvárium előtti mozgásokat. Ha közel mentem, nekem ugrott, ha benyúltam valamiért, zokszó nélkül harapott.

Az első ikrázásuk nem hozott sikert. Az ikrákat a kelés elötti napon megették. Pár hét mulva ujra ívtak, ekkor már kikeltek a kicsik, de pár nap mulva megették őket. A következő ikrázás után sem változott a helyzet. Ezután döntöttem úgy, hogy a következő alkalommal a kicsiket elveszem a pártól, és külön nevelem őket.

Nevelésük nem okoz gondot. Nagyon hamar képesek már nagyobb méretü eleséget enni. Gyorsan nőnek, és nagy számban maradtak meg az ivadékok, alig volt elhullás.

Viszont egy életre megtanultam, hogy nem szabad felnevelni 10-20 egyednél többet, mert sajnos itthon valóban nem népszerű. Ennek oka, hogy kis helyen tartani ezeket az állatokat nem nagyon lehet, és nem is szabad. Egy pár akvárium igénye is legalább 600 liter. Ebben a méretben már be lehet úgy rendezni, hogy a nőstény ne váljon a hím áldozatává. Társas akváriumban pedig bőven 1000 liter felett. Vízre szinte semmilyen mértékben nem igényesek, de természetesen a tisztaságra ügyelni-, és a beoldott bő oxigénről  gondoskodni kell. A budapesti közepesen kemény víz, 7-7,5 ph teljesen megfelel nekik. 25 foknál hűvösebb vízben nem célszerű tartani, de attól kicsit melegebb vízben ívanak is minden további nélkül. 

2022-ben frissítem a cikket egy szösszenettel. Miszerint nagyon érdekes, és meglepő, hogy viszonylagos népszerűtlensége mellett is kitart a faj a hobbiban. Nagy szerepe van, ebben a sikerben, hogy Nyíregyházára vitt egy akvarista 10 darab fiatal halat még 2013-ban. Ő pedig elgég szuperül kezelte az állományt. Ha néha feltűnik eladó hoga, biztosan nyíregyházi származású. Külön öröm, hogy az állatkertbe is került, így ez mindenképpen sikertörténet. Nagyon bízom benne, hogy továbbra is ilyen sikerekkel számolhat a faj. Az én akváriumomban, és közvetlen baráti társaságom akváriumában is úszik a mai napig a kezdetek óta, és igyekszünk, hogy ez így is maradjon. 

Bakos Péter cikke