Parachromis dovii

2011 őszén sikerült szereznem egy hat fős, 6 centis egyedekből álló kis csapatot. Egy pozsonyi börzéről kerültek elő, egy hobbista szaporulatából. Előtte itthon nem volt piacon ebből a fajból, illetve én csak egy párról tudtam, egy pest megyei akvaristánál. Azóta Szlovákiából került hazánkba egy újabb felnőtt pár, és fiatal halak is, így jó esély van arra, hogy ezentúl gyakrabban találkozhatunk.

Fiatal szlovák dovii-k

Elterjedésének hatalmas mérete, és méretét olykor még elviselhetetlenebbé tevő habitusa szabhat gátat, melyhez a hozzá párosuló legendák tovább nehezítik népszerűségük rögös útját. Teszem hozzá ezek a legendák, sok esetben bizony igaznak tűnnek.

Egyes interneten feltűnő leírások szerint a 70 centis méretet is elérheti. A jegyzett legnagyobb példány 66 centi és 6,12 kg, egy horgászok által Nicaraguában, az Apanas tavon fogott hím volt. Ami elképesztő tömeg a méretéhez képest.

Hazája Costa Rica, Honduras, Nicaragua tavak, folyók lassú mozgású vizei. Nagyon agresszív ragadozó,melyet megjelenése egyértelműen igazol. Hatalmas, erős teste, nagy farkúszója segítségével villámgyors támadásokra képes. Nagy szájába viszonylag nagyobb halak is beférnek, melyet ha egyszer megfogott, nem ereszt. A biztos tartást komoly, nagy fogak segítik.

A hím és a nőstény megkülönböztetése már fiatalon sem lehetetlen. A felnőtt hímeken egy szaggatott vízszintes csík látható, ezen felül apró pöttyök díszítik. Alapszíne ezüstös, lilás irizálással. Az orr rész, a szeme környéke, és a háta kékes. Az úszók hegyesek, a végein megnyúltak, és intenzíven kéken-zölden ragyog. Némely változatnál, a hátúszó sugara a farkúszó végéig is elér. Feje nagy, az orr és a homlok erősen tagolt, a homloka meredeken kezdődik. Az idősebb kifejlett hímek nagy búbot növesztenek.

A nőstény felnőtt színe többnyire sárga. Területi változattól függően lehet halványabb, vagy éppen erősebb sárga is. Az úszók szerényebbek, nem annyira nyúltak mint a hímek esetében, és nem is annyira kék. A nőstény is hord magában kék jeleket, főleg a fejen. testén függőleges, széles sávok láthatók. Feje is sokkal nőiesebb, nem annyira tagolt. A fiatal halak már pár centisen elkezdik mutatni mintázatuk milyen irányba fog változni, nemüktől függően, így a gyakorlottabb szem már hamar meglátja az ivari különbségeket.

Nagyon szeretik a hasukat, sokat képesek enni, így aztán gyorsan is nőnek. mivel ragadozók, táplálékukat ennek megfelelően kell igazítani. A fiatal halaim fagyasztott eleséggel, krillel, artémiával etettem, emellett gyakran kaptak magas fehérje tartalmú száraz eleséget. Ezenfelül még rovarokat, lárvákat és gilisztát is adhatunk, szívesen eszik.

NAgyon érdekes ellentmondása a legendának, hogy a  fiatal halak még nagyon ijedősek. Sokat bújnak, ezért az akváriumukat is úgy rendezzük be, hogy erre lehetőségük legyen. Sok kővel, fával, bujkálóval. Ezt az ijedősséget ahogy nőnek, úgy növik ki, és lesznek egyre  dominánsabbak. Pár centisen még gond nélkül tarthatjuk fajtársaikkal együtt, de ahogy jönnek a centik, úgy kezdik naprl-napra egyesével kipusztítani egymást. Mindig van egy hím, ami jelentősen túlnövi a csapatot, és ezt a méretbeli fölényét ki is használja.

Az én kis hatos csapatom szerencsés ivararányú volt. Amit akkor még az ismeretek, tapasztalatok híján nem tudtam. 3 kicsi nőstény, és 3 hím volt. Az egyik hím szabálynak a megfelelően hamar túlnőtte a csapat többi tagját. 400 literes társas nevelőbe kerültek, így viszonylag kényelmesen voltak, szépen fejlődtek. Nagyjából 10 centis korukra jött el az idő, hogy szét kellett őket választani. A domináns hím választott egy nőstényt magának. Ezt a párt átraktam másik, már hasonló kamaszkorú, és hasonló méretű halak közé. Meglepetésemre pár nap múlva le is ikráztak, amire fiatal koruk miatt egyáltalán nem is számítottam. Az elsőre is sok sárgaszínű ikra lett. Az ikrákat egy jól őrizhető sarokban, egy lapos kőre rakták. A nősténynek az ikrákra, a hímnek a területre volt gondja. Nagyon határozottan, megfelelő keménységgel őrizték az ikrát, és a meglehetősen nagy területet. Borzasztó jó ösztönük miatt már az első alom felnevelhető lett volna, ám ekkor még ezt korainak tartottam. A 3-4 nap múlva kikelt lárvákat elvettem tőlük, de hamarosan újra leikráztak. A kikelt ivadékok egy részét elvettem, és a szülők nélkül lettek tovább nevelve.

Az ivadékok nagyon könnyen felnevelhetőek. Minden nekik szánt, és megfelelő méretű eleséget szívesen fogadnak. A kis halak elég erősen szelektálnak maguk közül. A fejletlenebb halakat a nagyobbak könyörtelenül levadásszák. A dovii nagyon gyorsan növő hal. Ezért a megfelelő méretű akvárium, már a korai szakaszokban is fontos ahhoz, hogy növekedésük ne akadjon meg.

Eközben a pár a társas akváriumban szépen fejlődött. Habitusuk nemsokára megkívánta, hogy saját akváriumot kapjanak. Szinte a teljes akváriumot uralták, és gyakori ikrázások miatt a többi hal folyamatos stresszben volt, ráadásul miután a dovii pár egyre nagyobb lett, a lefoglalt terület is tágult velük.

A pár medencéje egy kövekkel fákkal, cseréppel berendezett akvárium volt. Az első berendezésnél egyetlen kisebb hibát vétettem, vékonyan raktam az aljzatot. A hím igazán szeret ásni, és látszólag igényli is, hogy rendszerint átrendezze a talajt. Ettől függetlenül saját lakrészükben nagyon jól érezték magukat. A szoba adottságának köszönhetően, szinte teljesen állandó, 28-29 fokos vízben, egymás után ikráztak. A nőstény bármennyire gondos az ivadékokkal, a pár hét múlva párosodni szándékozó hím elfogyasztja az ivadékokat.

Az ikrázás után a hímnek nincs keresnivalója az ikrák közelében, és ennek a nőstény sok kis harapással nyomatékot is ad. A hímet távol tartja, gondolván ő őrizze a reviert az ikrákra a nősténynek legyen gondja. A hím ez idő alatt ahogy megmozdul, vagy közelebb kerül, kap egy harapást. Ezt sokáig tűri, a míg végül már bosszantja és provokálja a lányt. Gyakran össze is harapnak. Természetesen ebből a nőstény nem tud jól kijönni a hím gorombává válása miatt, ezért hamarosan menekülni kényszerül. Ezután később vagy helyreáll a rend, vagy szét kell szedni, el kell választani őket. Emiatt folyamatosan figyelni kell rájuk, hiszen a jóval nagyobb és erősebb hím könnyen kivégezheti nőstényét. 

Külön akváriumukban folyamatosan ikráztak, és persze növögettek. Ekkor a hím már valamivel több mint 20 centis volt, és hogy a párjáról végre kicsit leszálljon, újabb társas akváriumba raktam őket. A társhalak mind közép-amerikaiak voltak. Labiatum, hericthys pearsei, motaguensis, hatalmas nicaraguensis pár. A társas akváriumnak köszönhetően a pár harmóniája visszaállt, amit újabb folyamatos ikrázással bizonygattak.

Hamarosan kinőtték a társas akváriumot, főleg, hogy sikerült a jaguárpárral biológiailag egyeztetni az óráikat, ezért többnyire egyszerre volt a két pár ívása. Így most mással próbálkoztam, nem hagytam magára a hímet a nősténnyel, és egy jól fejlett amarillo párral kerültek egy 600 literes akváriumba. Sokáig nem tünt jó ötletnek, mert folyamatosan keresték a bajt egymással. Ám végül, csak megfértek egymás mellett, és újabb ikrázások következtek. 

Ám végűl itt is megért a tapasztalat. A dovii-t legkönnyebben úgy tudjuk tartani, ha egy megfelelő méretű akváriumban csak a párt tartjuk, egymástól ráccsal elválasztva. Ez a legbiztonságosabb módszer.

Egy nagyobb párt, egy átlagos méretű akváriumban társítani lehetetlen. Ha mégis ezzel próbálkoznánk, a társas akvárium legalább három méter kell legyen, és a mélységének, magasságának is elég nagynak kell lennie. 2000-2500 literes minimummal már el tudom képzelni, nagytestű közép amerikai fajokkal.  Ugyanakkor nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a doviival így is meggyűlhet a bajunk olykor, tehát vagy fel kell készülni arra, hogy egyszercsak külön akváriumot igényelnek. 

Azt azonban tudom, hogy mindenképpen megéri a tartása. Ha több akváriumunk is van akkor külön társasban is lehet a nőstény és a hím. Pár nélkül kicsit könnyebb a helyzetünk velük. Sajnos nem sokan tartják, pont a fentebb olvasottak miatt. Nekem se sikerült a legkedvesebb hal képét festeni róla, de ezekkel az infókkal, már könnyen elindulhatunk velük. Ha senki nem tartaná ezek miatt el is tünne a hazai akváriumokból, így aki mégis rászánja magát egy dovii pár tartására, és a tenyésztésre, kicsit missziót is visz a faj megmaradása érdekében. Nem mellesleg, ha sikerül felnevelni őket igazán nagyra, a leg látványosabb halaink egyikévé, ha nem pont a leg látványosabbá lesznek! 

Bakos Péter cikke