Laetacara dorsigera (Heckel 1840)
Dél- Amerikában sokfelé megtalálható, Brazíliától, Bolívián, Paraguay- on át (ez részben a Pantanal mocsár.) Argentína, Uruguay- ig. Ezek az egymástól elszeparált populációk színben, mintázatban némiképp eltérnek egymástól. Egy bizonyos bolíviai populáció (sp. Bolivien néven is szokták említeni.) szinte a megtévesztésig hasonlít a curviceps- re.
Laguna Telco, Argentína.
6-7 cm –re növő törpesügér, ovális, oldalról lapított testű, magasabb hátú, mint a curviceps. Hatásában mintha az Aequidensek vagy Cichlasomák kicsinyített mása lenne. Külleme nagyon változatos, nehéz és talán felesleges is leírásával próbálkozni. Testének alapszíne sárgás, szürkés. Kékes és arany színekben csillogó. A nemzetség jellegzetessége, hogy felső ajkán egy a szélein felfelé görbülő sáv fut keresztül, amiről a Laetacara (mosolygó akara) elnevezést kapta. Észrevételeim alapján, csak Izgalmi állapotban piros a hímek torka és mellrésze, a mellúszókat is beleértve. A hímek nagyobbak és idővel egy kis zsírhomlokot növesztenek, a nőstények feje hegyesebb. A hátúszókat díszítő minták sem szolgálnak egyértelmű támpontul a nemek megállapításában.
Fiatal pár.
A leg ideálisabb, ha minimum 5 fős csapatot vásárolunk belőle, mivel a fiatal halak nemét szinte lehetetlen megállapítani és a természetben is csapatban élnek. Az ívás időszakát leszámítva békésen megvannak együtt, akár 100 literben is. A hímek rivalizálása nagyjából a magamutogatásban kimerül. De a dominancia harcban alul maradt hímek innentől kerülik a feltűnést és a konfliktusokat, békésen elmotoszkálnak a környéken.
Nem bujkálós, nem ijedős, mozgékony. Sokat kommunikál az akváriumon kívülre, élelem reményében. Ennek megfelelően gyorsan is fejlődik. A 2cm- es példányok 1- 1,5 hónap alatt testméretük szinte duplájára nőttek. Naponta több alkalommal etetek kisebb mennyiségeket.
Mindenevő, falánk sügér. A rendszeres etetés mellett is nálam megeszik a puhább levelű növényeket, mohákat, elrágják a gyökereket, szóval növényi táplálékot is igényel és legnagyobb meglepetésemre előfordult, hogy a kisebb testű pontylazacokat is levadászták. Ezt csak vadon fogott példányoknál tapasztaltam.
Íváshoz készülődő vadon fogott (Paraguay) pár.
80 literben nevelek egy 5 fős csapatot. 26- 27 C°-os budapesti csapvízben. A kivált pár, ívás idején meglehetősen nagy területet tart fen magának, ami ennek a 80 liternek esetében az akvárium szinte ¾ része. Ebből a csapatból egy kivételével a többi mind hím lett, így hamar ki is derült több hím esetén a helyigényük. Nászruhájuk is meglehetősen érdekes. Színeik a háttérbe szorulnak és mintázatuk válik dominánssá. Kontrasztos, szinte fekete, fehér színezet és a piros torok és mellrész adja karakterét ilyenkor. A nőstény sokkal feketébb is lehet hímjénél. Lapos kövekre ikráznak. Az ívásukhoz ajánlott köveket faágak fedezékébe helyeztem el, rendszerint ezeket is választják. Érdekes látvány, ahogy a kiválasztott kő tisztogatása és udvarlás közben rázzák a fejüket. A halvány, sárgás ikrák nálam körülbelül 1 nap alatt keltek ki és nagyjából 3-4 nap után úszott el a megközelítőleg 100 db ivadék. Vadon fogott halak szuperül ívtak, ezt sajnos a boltban vásárolt, fogságban szaporított halaimról már nem mondhatom el. Eddig az első két ívásuk sikertelen volt.
Az ikrákat őrző nászruhás hím.
Pintér Gábor Cikke
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
