Több közép-amerikai fajjal együtt, elképzelhetően akvaristáknak, tenyészeteknek köszönhetően jelent meg az USA-ban, Florida több megyéjében. Jelenleg a következő megyékben található: Brevard, Broward, Charlotte, Collier, Lee, Martin, Miami-Dade, Monroe, Okeechobee, Osceola, Palm Beach, Pinellasés St. Lucie.  

Az első floridai példányt 1983-ban figyelték meg, és gyűjtötték be az Everglades Nemzeti Parkban.  

Dél-Floridában észrevették az urophthalmus populáció növekedését. A magas sótartalom ingadozás, a szárazság, az árvizek ellenére is kitart a faj. Kimutatták ugyanakkor az őshonos állomány csökkenését. Az urophthalmus táplálkozási szokásaival az őshonos fajok nem vehetik fel a versenyt, emellett más halak ivadékát is felfalják. Az egyik legkárosabb behurcolt faj, és az egyik leggyakrabban kifogott hal a horgászok által.  

Floridában fogott Nandopsis urophthalmus (http://www.floridasportsman.com)

Érdekességként egy rövid felsorolás a behurcolt floridai fajokról, a Florida Fish and Wildlife Conservation Commision nyomán: Ponty, amur, egy ázsiai angolna faj (Monoterus albus), egy dél-amerikai harcsa faj (Hoplosternum littorale), békaharcsa (Clarias bathracus), Cichlasoma bimaculatum, Amphilophus citrinellus, Cichla ocellaris, Astronotus ocellatus, Parachromis managuensis, két afrikai tilápia faj, kígyófejű hal, bohóc késhal, és egy nagytestű algázó (Pterygolychthy multiradiatus)  

De térjünk vissza az urophthalmushoz, és az akvarisztikához! 

A víz kémiai értékeire nem finnyásak. Közepesen kemény vízben tartom őket. A budapesti csapvíz számukra teljesen ideális, mely átlag 6.5-8.0 ph közt van területtől függően. 

Étrendjüket tekintve hasonlóan választékos, mint az élőhelyük. Mindenevők. Mindennél jobban kedvelik a húsos falatokat, de kis százalékban a növényi táplálékot is eszik. Nekünk, akvaristáknak is választékosan kell etetnünk urophthalmusainkat. Mert látszólag egy kemény, igénytelen hal, amit agyon sem lehet ütni, mégis kissé érzékenyek a betegségekre. A legjobb megelőzési mód a megfelelő tartás, ezen belül is a választékos, jó minőségű eledellel való etetés.  

Felnőtt kifejlett halaink már kevésbé igényesek, nem annyira érzékenyek, de a fiatal fejlődő halaknál sok mindenre figyelni kell. A hexamita , a fejlukacsosodás, a bélgyulladás a leggyakoribb betegség, amikkel találkozhatunk esetükben. Szerencsére azonban könnyen gyógyulnak minden nyavalyából. Mostanában gyakran találkoznak az amerikai sügér tartók az epistylis fertőzéssel is. Az urophthalmus az epistyliseknek is jó alany, hogy elszaporodjon rajtuk. A felnőtt nagy egyedeket azonban már semmitől nem kell félteni, kifejlett korukra már borzasztóan erős immunrendszerrel büszkélkedhetnek. 

Viszonylag nagy szemével elbűvölő "bamba" jószágnak tűnik, ám ez senkit ne tévesszen meg, de a vérmes, verekedős jelzőre tapasztalatom szerint azért nem szolgált rá. Ugyanakkor mégis az agresszívabb fajok közé sorolnám. 

Tény, hogy nem kell félteni, nem nagyon tudok elképzelni olyan estet, mikor egy urophthalmus nem tudja magát megvédeni. Habitusa tipikusan közép-amerikai sügérekre jellemző. Folyton résen van, meglephetetlen, harcra kész, ugyanakkor megfelelő körülmények közt sokkal inkább egy igazi családcentrikus hal, aki ha megfelelő térrel rendelkezik, határozott könnyedséggel takarítja revierét, ikrázik, és neveli ivadékait, anélkül, hogy bárkiben kárt okozna. 

A megfelelő körülmények terén az akvárium mérete, és a társítás ami fő szempont. Az akvárium lehetőleg minél nagyobb legyen. Mivel a "maja sügér" hímje bőven elérheti a 30 centis testhosszt, ezért számolni kell a nagyméretű akváriummal. Én a felnőtt párt 1400 literes társas akváriumban tartottam, hasonló méretű, habitusú halakkal. A minimális akvárium méret, egy felnőtt urophthalmnus pár, és társas akvárium esetében 800-900 liter.  

Ekkora akváriumban már biztosan számolhatunk rendszeres fészekaljjal. Az ivadékok száma nagy. A 6-800 ikrát kövekre, cserepekre, ha elférnek kényelmesen a cserepek belsejére rakják. A szülők nálam nagyon gondosak voltak, mégis ha szeretnénk utódokat, azt tanácsolom, hogy vegyük el a kicsiket, és külön neveljük őket. A felnevelésük nem okoz gondot. A nagytestű közép-amerikai sügéreknek megfelelően könnyen etethetőek, keltetett artemiával, por eleséggel, rotatoriával. Később már mindent szívesen fogyasztanak, ennek megfelelően gyorsan fejlődnek, ha elegendő tér áll rendelkezésre.  

Az urophthalmus ifjoncokra is igaz, a fiatalság bohóság. A kölykök egymással elég csipkelődősek lehetnek. Sokszor komoly sérüléseket, vagy éppen elhullást okozva. Éppen ezért sűrűn rendezzük be a nevelő medencénket, vagy erre a célra is válasszunk nagyobb akváriumot. Én ezt 10-12 centi hosszúra vágott műanyag csövekkel tudtam valamennyire orvosolni. Sajnos a bájos nagy szemük az egyik fő veszély forrásuk is. Látszólag néha direkt azt támadják egymáson.  

Később már ez a vehemencia csitul, de a terület őrzést később is borzasztó alapossággal, rámenősséggel végzik. Egy felnőtt egészséges urophthalmus párt "kitelepíteni" a választott területéről minden halnak nagy kihívás, szinte megoldhatatlan feladat. A területüket folyamatosan gondozzák, átrendezik. Nagy szeretettel ásnak, hol ide, hol oda építenek dombot. Ha egy nagyobb kő útban van azt eltolják könnyedén ha kell. Huzamosabb ideig nem engednek halat megmaradni a közelükben.  

Mindent összevetve, az urophthalmus az a faj, amit nem nélkülözhet egy amerikai sügéreket kedvelő akvarista. Mindenkinek életében egyszer tartania kell. Ez a hal hihetetlen élményekkel tudja gazdagítani gazdáját. Intelligens, családcentrikus, és monogám. Ezek a tulajdonságok az emberek közt  is irigylésre méltóak olykor, de egy káprázatos színű, hatalmas sügértől látva, kifejezetten izgalmas és elgondolkodtató. 

Bakos Péter