Az amerikai sügérek, és gazdái rémálma, avagy egy betegség története

2008 ban kezdtem el kizárólag amerikai sügérekkel foglalkozni.  Eleinte a hazánkban is nagyon könnyen beszerezhető, kommersz halakat tartottam. Nigrofasciata, saica, meeki. 

Azóta több tucat faj egyede fordult meg akváriumaimban.  A híresztelések ellenére, egyáltalán nem igénytelen halak. Viszonylag könnyű tartásuk mellett, több betegségre, és környezeti hatásra –mint például a stressz- nagyon érzékenyek.

A víz minőségére is érzékenyen reagálnak. Az oxigénszegény, nitrátos vízben, hamar apatikussá, válnak, könnyen betegszenek meg. A kristálytiszta vízre nagy igényük van.  A különböző vírusos megbetegedések, mint pl. a karfiol betegség szinte csak az amerikai sügérekre jellemző. A bakteriális, gombás megbetegedések is könnyen elterjedhetnek, rossz rosszabb vízminőség okozta immunrendszer gyengülése végett.

Szemkidülledés, fejlukacsosodás, fejüreg gyulladása, sorolhatnám végesetlen végig a betegségeket, és tüneteiket, melyek kedvenc halainkat veszélyeztetik.

De itt most csak egy bizonyos betegségre, egy bizonyos tünetre, és okozójára koncentrálok.

Sok amerikai sügérekkel foglalkozó akvarista társam találkozott már a tünetekkel, számtalan mód próbáltuk kezelni őket. Malachitzöld tartalmú készítmények, baktérium és gombák okozta betegségekre gyártott akvarisztikai gyógyszerek, só. Ideig-óráig lehetett kezelni, de egy másik halon, vagy épp ugyan azon a halon, egy idő múlva újra találkoztunk a betegséggel.

A tünetek a következők.  Kicsi, 1-2 milliméteres fehér olykor szürkés ciszták. Többnyire az úszókon, az úszósugarak végén, olykor a tövében. Azonban gyakran megjelenik a testen bárhol, illetve az ajkakon.  Súlyosabb esetekben, akár az egész halat szinte ellephetik, illetve a száj annyira megtelhet a cisztákkal, hogy sem enni, sem a száját becsukni nem képes.

Fehér ciszta a synspilum testén

Ciszták megjelenése ExCichlasomauropthalmus szájának belső felén

Tapasztalataim szerint a tünetek nem jelentkeznek, illetve csak elvétve, tiszta, rendszeren karbantartott, oxigén dús vízben, stressz mentes akváriumban.

Ellenkező esetben, például stressz idején, vagy romló vízminőségben –magas nitrát szint- hamar megjelennek a ciszták. Elsősorban az akvárium azon halain, melyek a rangsor vége felé vannak, vagy amelyik a leginkább ki van téve valamilyen stressz ingernek. Akár lehet az ívás előtti terület őrzése, vagy domináns halak miatti állandó menekülés.

Sokáig én magam is malachitzöld tartalmú készítményekkel kezeltem, az olykor feltűnő betegséget, illetve rendszeres sózással. Az eredmény hol teljes gyógyulás, hol a tünetek csökkenése volt. Azonban előfordult olyan is, hogy egy halon teljesen elhatalmasodott, és szinte bors méretű ciszták teljesen ellepték, és minden segítség ellenére a hal elhullott. 

Vannak olyan halak, melyeken szinte soha nem találkozni szinte ezzel a jelenséggel. Ilyenek a parachromisok, és az amphilophusok.  A Vieják, könnyen fertőződnek, ám tünetük többnyire csekély, olykor egy vízcsere, alaposan szellőztetett víz magától megoldja a helyzetet.

Ha nem hatalmasodik el, többnyire boldog, teljes életet élhetnek a halaink a tünetekkel együtt is, szinte nem is vesz tudomást róla. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell vele foglalkozni.

Nos, akkor térjünk a kór okozójára. Sokáig nem tudtuk mi okozza ezt. Majd sokáig félre kezeltük. Figyeltük a tünetek megjelenését, mikor milyen körülmények közt jelenik meg. Ezen tapasztalatok kapcsán azt hittük vírusos, illetve ezt sugallta a szakirodalomban leírt hasonlóság a karfiolbetegségre, melyet ugyancsak egy vírus okoz, ráadásul csak sügéreken jelenik meg. A karfiol betegség nem gyógyítható, a hal immunrendszere magától leküzdi a betegséget. Ezek miatt is hittük sokáig, hogy egy vírus. És ami kiváltja, mint a már többször említett rossz víz, és stressz, emiatt egy olyasféle vírusra gyanakodtunk, ami nagyban hasonlíthat a herpesz vírusára. Mindig valamiért gyengült immunrendszerű halat támad meg.

Egy kutató biológus ismerősömmel, sok alkalommal, sok órán keresztül próbáltuk fejtegetni a lehetőségeket. Mivel a betegséget nem ismertük nem is tudtuk milyen irányban induljunk el. A vírusnak nem örültünk volna, mert a vírusok szinte elpusztíthatatlanok. A bakteriális fertőzések szinte kizárhatóak, hiszen különféle antibiotikumokkal próbálkoztunk, melyek egyike sem hozott végleges eredményt. Ugyan ez mondható el a gombák okozta lehetőségekre is.  Így maradtak a paraziták, az egysejtűek.

Egy ilyen halról szerzett cisztát helyezett kutató ismerősöm, egy professzionális, modern mikroszkóp alá, melyet alaposan tanulmányozott. A látottak alapján egyértelművé vált, hogy a betegség okozója egy egysejtű.

Ezek az egysejtűek a cisztában, mint egy burokban élnek, szaporodnak.

A fenti képen nyugalomban vannak, a burok ép. A mikroszkóp alatt figyelve, vizsgálódva azonban egy igen érdekes esemény történt.

A burok megsérült, az egysejtűek pedig hamarosan nagyon élénkké váltak.  Táplálkozni kezdtek, hihetetlen nyüzsgés támadt.

A halakon nagy számban léteznek, ehhez képest az is meglepő, hogy a megbetegedés mértéke gyakran csekély. Ugyanakkor mégis veszélyeket rejthet. Elképzelhetőnek tartom, hogy bár az egysejtűek önmagukban nem okoznak nagy kárt, de a fellépő immunreakció miatt más betegségek könnyebben elhatalmasodnak. Főleg azok okoznak problémát, melyek egyébként is halaink vele élői. Gondolok itt a hexamitákra, melyek elszaporodása komoly, végzetes következményekkel járhat.

Az is elképzelhető, hogy bizonyos területeken, mint például a fej, egy ilyen egysejtű elburjánzás szövődményként gyulladást okoz, melyet néha nehéz kezelni, hiszen az egysejtűek okozzák, melyet kezelni azonban még teljesen eddig nem tudtunk.

Most azonban segítséget kaptunk. Miután sikerült mikroszkopikus felvételeket készíteni, azokat elküldtük olyan embereknek, akiktől segítséget várhattunk. Nem hiába! Norbert kapcsolatai hasznosnak bizonyultak, és egy szakmájában igen megbecsült emberhez kerültek a képek, akinek sikerült ezt az egysejtűt beazonosítania, sőt! Gyógymódot is ismer ellene.

A beazonosítás Dr. Bercsényi Miklós és Dr. Székely Csaba uraknak köszönhető. A képek alapján elmondták, hogy a képeken epistylisek vannak. Ezek nem igazi paraziták, de okozhatnak erős fertőzöttséget, ha jól érzik magukat egy felületen.

A metapédia így ír erről:Harangállatocska, (Epistylis), a csillós véglények, (Ciliata) osztályában a csillókoszorúsok, (Peritricha) rendjébe tartozó egysejtű állat Helyhez kötött, faalakú telepeket alkot, az egyes egyének az ágak végén ülnek. Állóvizeinkben közönséges.

Email-ban a következő wikipédiás linket kaptuk: http://en.wikipedia.org/wiki/Peritrich

Youtube-on pedig az alábbi videót ajánlom: http://www.youtube.com/watch?v=8CPH3xewO9E

Tehát egyértelműen nem egy új dologról van szó, sok akvarisztikai kiadványban is szó van róla, mégis nehezen azonosítják, félrekezelik, és a sokszor ajánlott gyógykezelés sem nyújt teljes gyógyulást.

 A gyógykezelés azonban nem lehetetlen, sőt, olykor kifelyezetten egyszerű. A legtöbb esetben nincs is más dolgunk, mint az akváriumot alaposan kitisztítani, javítani a szűreésen, és rendszeresen sózni a vizet. 1000 liter viízhez 1 kilógramm só, és 24 óránként további sózás, melynek mértéke már kevesebb kell legyen. mely akvárium méretétől függ. Egy 1000 literes akvárium esetén kb 2-3 deciliteres pohárnyi sót. Ezt követően a tünetek hamar elmúlnak.

A súlyosan fertőzött halak esetében egy percig 1%-os nacl oldatban kell fürdetni.  Az 1% azt jelenti, hogy 100 liter vízhez 10 dkg sót adunk. Ez az arány az 1%-os oldat.