Cichlasoma festae
(kép:Bakos Péter)
Cichlasoma festae (Boulenger 1899)
Szinoním nevei: Amphilophus festae, Heros festae, Herychthys festae, Nandopsis festae
Elterjedési területe két folyóra korlátozódik.
Esmeraldas folyó Ecuadorban,
Tumbes folyó Peruban.
Most egy olyan halról próbálok valami használhatót összehozni, mely mindig egy álom volt beszerezhetetlensége okán. Többször próbálkoztak már kollégák festae növendékek beszerzésével, de eddig mindig uropthalmusok érkeztek helyettük. Növendékkorban szinte lehetetlen megkülönböztetni a két fajt egymástól.
Összekeverhetőség elsődleges oka a hasonló színezet, illetve a függőleges fekete csíkozottság. Egyértelmű különbség a két faj között a második és harmadik fekete sáv Y alakja a festaénél. Az uropthalmusnál a vonalak nem találkoznak. A függőleges sávokat is érdemes megszámolni, a festae-nél 9,- míg az uropthalmusnál 8 sáv látható. Egy harmadik különbség a a farokúszó előtti szemfolt méretkülönbsége.
Halunk a végletek hala.
-Az egyik legnagyobb sügér amit még akváriumban lehet tartani. A hímek elérhetik az 50 cm-et, de nőstényeink is megközelítik a 30 cm-es testnagyságot. Természetesen ehhez megfelelő méretű –több ezer liter- medence és kiváló minőségű táplálék szükséges.
-Az egyik legszínesebb hal, ami beszerezhető. Hihetetlen piros szín, intenzív fekete sávokkal elválasztva, közben kék foltok és az arc, ami leírhatatlanul hozza a piros szín minden árnyalatát. (perui változat) A hím kékes zöldes árnyalata szintén leírhatatlanul gyönyörű. A legjobb fotótéma.
[katt]
A hím visszafogott szépsége talán még fantasztikusabb látvány, mint a nőstény „harsány” vöröse.
-Az 5 legagresszívebb akváriumban tartott sügér közé sorolják, nem alaptalanul. Ezeket a halakat legjobb egyedül, vagy párban tartani. Angol neve red terror.
Ahhoz hogy ivarérett korukban legalább 1 pár halunk megmaradjon, mindenképp szükséges 6-8 db növendéket vásárolni. Amint elérik a 12-13 cm-es nagyságot –ami ivarérettségük kezdete- és kiválik egy pár, a többi halat el kell távolítani az akváriumból.
Ideális párnál a hím nagyobb a nősténynél, ennek azért van jelentősége, mert nőstényünk, ha nem érzi hímünkben a rátermettséget, a dominanciát, képes őt halálra üldözni. Ez az egyetlen faj, ahol a nőstény messze agresszívebb, mint a hím.
2011. október
Brekknek köszönhetően hozzájutottam egy kb 17-18cm-es gyönyörű párhoz.
Sajnos nem túl jó a videó minősége, de egyenlőre nem tudtam jobban csinálni.
Megérkezésüket követően egy külön akváriumot kaptak, amit előzőleg teleraktam gambusiával és Xenotoca eisenivel. Elsődleges célom az elevenszülőkkel az volt hogy valamivel elvonjam a figyelmüket egymástól. Másodsorban, ha ezekből a halakból eltűnik pár db, az csak a javukra válik. Sajnos egyik elképzelésem sem hozta a várt eredményt. A betelepített elevenszülőkből 2 db eiseni tűnt el, nőstényem pedig folyamatosan kergette a hímet. 6 napig a hím próbált észrevétlenül meglapulni valamelyik sarokban. A hetedik nap reggelére hirtelen felcserélődtek a szerepek. A nőstény menekült a hím elől, elbújt egy cserép mögött és ha csak egy pillanatra is előmerészkedett, a hím heves mozdulatokkal visszazavarta a sarokba. Érdekes módon a hím egyszer sem ért a nőstényhez, testi sérülést nem okozott neki. Annak ellenére hogy a nőstény az ezt megelőző időszakban láthatóan megtépte az úszóit.
A 9. nap reggelén végre megtörtént a várva várt ikrázás. Több száz ikra sorakozott szépen a cserép belsejében. Másnap estig hagytam hagy gondozzák az ikrákat, ekkor azonban azt vettem észre hogy nem terjed ki a figyelmük az akvárium minden lakójára. Elkalandozásuk alatt az eisenik becserkésztek egy-egy ikraszemet. Mivel az elevenszülőket csak a berendezés teljes kipakolásával tudtam volna kifogni, így az ikrákat elvettem, a festaek bekerültek a közös akváriumba és így már ki tudtam pakolni az akváriumot. Erre a döntésre rásegített az is hogy közben elrepedt egy másik akvárium és a benne lévő halakat el kellett helyeznem valahol a javítás idejére. Illetve a 11 nap alatt halaim szinte semmit nem ettek, rájuk fért egy kis pihenő a közös akváriumban. Itt volt, ami elvonja a figyelmüket egymásról, így volt kedvük enni.
Az első kilenc nap nagyon nehéz volt, többször elővettem a hálót, hogy akkor most kifogom a halakat, végül mégis hagytam, valahol éreztem, hogy nem lesz itt baj. Ekkor még nem tudtam, valóban egy párról van-e szó.
Eltelt két hét. Akváriumukat ismét kitakarítottam, berendeztem ízlésüknek megfelelően és vártam a megfelelő pillanatot, amikor ismételtem megpróbálhatom őket különtenni.
Kéthétig alárendelt minőségben élték életüket, csak nagyritkán találkoztak. Színüket teljesen elvesztették, aki nem tudta hogy ők a festaek, simán le uropthalmusoszta őket. Mígnem egyik reggel,- érdekes hogy mindig éjszaka történik valami – a synspilum párom által 6 hónapja védett cserepet a festae nőstény kisajátította magának. Ekkor lépett közbe a telhetetlen akvarista és halászta át a párt régi-új helyükre. Itt a nőstény az áthalászást követően két perc múlva már elkezdte üldözni a hímet és a múltkori verekedésnél tapasztalható agressziót szinte megkétszerezte a hím irányába. Bíztam hímem erejében, kitartásában, így egyenlőre hagytam őket együtt. Persze nem tudtam nyugodtan aludni, ezért éjszaka többször kimentem megnézni hogy áll a csata. Most a hím csak két napig hagyta magát, két nap után a sarkára állt. Megtépett úszóit szinte folyamatosan kifeszített állapotban tartotta. Ekkor végül nem történt ikrázás, külön is kellett tennem őket, féltettem a nőstényt.
Mostanra tudatosult bennem, ezeket a halakat tényleg külön kell tartani párban, egy csak nekik berendezett medencében, náluk nem nagyobb halakkal.
Közben az elvett ikramennyiség nagy része megpenészedett. A szokásos xardarchridin/parakil kezelés nem vált be. Így is kikelt 81 db kishal. Sajnos csak napi kétszer tudom őket megkínálni artémiával, de így is nagyon szépen gyarapodnak. 1 hét után már jóízűen fogyasztják az apróra vágott tubifexet. Mivel általában az összes dél-amerikai nagytestű sügér gyomorgyulladásra hajlamos, így egy kissé tartok a tubifextől, de e nélkül nem lehet eredményesen felnevelni egy kisebb csapatot sem. Persze van aki az artemiát követően csak száraz eleséggel sikeresen felnevel halakat, de tapasztalatom szerint életerősebb és szebb halak nevelkednek tubi segítségével. Én a tibifex fertőtlenítését sulfaguaridin nevű humán gyógyszerrel végzem. Eddig úgy tűnik bevált, mert az elmúlt pár évben a tubifex etetésére visszavezethető elhullás nem volt.
Három hetesen elérték az 1 cm-es testnagyságot és átkerültek egy nagyobb nevelő medencébe.
2011. december
Az elmúlt egy hónapban, próbáltam megtalálni a megfelelő helyet és az ideális társítást. Eközben a nőstényem oldalán egy csúnya seb keletkezett, -okát nem sikerült kiderítenem- a hímem pedig úszóhólyag gyulladásra utaló tüneteket produkált. A nőstény sebe két hét alatt –külön akváriumban- szépen begyógyult és átkerült az ismételten elevenszülőkkel telepakolt akváriumba.
A hím szintén kapott bactopur directes kezelést, aminek a végén gyógyultnak látszott. Visszakerült a közös akváriumba, ahol egy hétig tünetmentes volt, de ezután szintén elkezdett rendellenesen úszni. Ismételt, külön akváriumos kezelés, majd ismét visszakerült a közös akváriumba. A harmadik alkalommal, amikor betegséget „színlelt”, már gyanús volt, ezért nem a gyógymedencébe került, hanem ő is visszakerült a nőstény mellé. Egy nap alatt megszűntek a fejen keletkezett gyulladásos sebek és a rendellenes úszás. Ezt megelőzően azért még az elevenszülők mellé bekerült jó pár 10 cm-es növendék rivulatus.
Egyenlőre, -egy hét után- a társítás tökéletesnek tűnik. Halaim kivirultak, készülnek a következő ikrázásra. Jelenleg nincs kezelhetetlen agresszió, csak kisebb úszófeszítések.
2011. december 12.
A mai nap elhalálozott a hímem. Két napra elutaztam és amire hazaértem feldagadt mindkét szeme, ami a fejben kialakuló gyulladás oka. Gyorsan beszereztem különféle gyógyszereket, de már késő volt. Hatalmas kudarcként élem meg, mivel rövid idő alatt is a szívemhez nőtt és mondhatni, pótolhatatlan. Minden tekintetben.
Feltételezésem szerint, lágyvizes halként kerültek be az országba. A viszonylag hirtelen vízminőség változás, illetve a stressz, együttesen okozhatták halam halálát. Persze bármi lehet, erre csak egy boncolásos vizsgálat tudna megbízható választ adni. Sajnos minden import halnál megvan a kockázat, ez a megfelelő információ birtokában akár el is kerülhető lenne. Én mindenesetre folyamatosan meg fogom osztani mindenkivel azt a tapasztalati tudást, -vagy nevezzük csak gondolatoknak,- amit ki kísérletezek, vagy megtudok. Engem elkeserít minden hal halála, még akkor is, ha az nem az én akváriumaimban úszkál.
Két dolgot tehettem volna, amire már későn jöttem rá.
-Lágyabb, savanyúbb vízben való tartással lehetett volna kezdeni és szép fokozatosan átszoktatni őket a keményebb csapvízhez.
-Legalább egy pár hétig külön kellett volna őket tartani, náluk kisebb halakkal, pld. elevenszülőkkel. A legtöbb halfaj életében legfontosabb a reprodukció. Ennek megfelelően bele adnak mindent, egy kicsit minden ikrázásnál kiégnek. Az ellenálló képesség lecsökken és az immunrendszerük, már nem bírja felvenni a versenyt az ismeretlen baktériumokkal, kórokozókkal. Erre csak két példa. Ramirezi törpesügerek itthoni állománya szinte teljes egészében hasvízkórral fertőzött. A tenyésztő steril körülmények között tartja halait, ahol a betegség nem tud előtérbe kerülni. Amint megváltozik az élettér, -bekerül egy hobbista akváriumába- még szaporodni is hajlandók és ekkor történnek az érthetetlen elhalálozások.
Épp tegnap mesélte kereskedő barátom, a tenyésztőtől elhozott 150 db növendék ramirezi létszáma, minden nap megfeleződik.
Poecilia veliferáknál szintén hasonló lefolyású a történet. Megvesszük a kereskedésben a távol-keleti import halakat és az első szülés után már nem úszik tovább halunk. A hímek egy kicsit tovább bírják, de ők sem hosszú életűek.
Természetesen biztosan van kivétel, vannak tisztességes tenyésztők, de nagy általánosságban ezek tények.
Egyetlen egy dolog vigasztal az egész történetben, mégpedig az, hogy ezzel a 81 db kishallal, hosszú évekre megalapozhatunk egy itthoni festae állományt.
A kicsik mostanra elérték a 3 cm-es nagyságot. Már egészben fogyasztják a tubifexet és a különféle granulátumokat. Azt várná az ember, hogy mivel ragadozó halakról van szó, hasonló növekedesi ütemet mutatnak, mint pld. egy, Parachromis, de erről szó sincs.
Egy idő után felgyorsul a növekedésük, de most még nem túl látványos. A hímem a két hónapos ittléte alatt legalább 4-5 cm-t gyarapodott.
Annak ajánlom ezt a fajt, aki egy különlegesen szép és intelligens halat szeretne tartani és meg tudja neki teremteni a megfelelő életfeltételeket. Sajnos még nekem is sokat kell tanulnom, sokkal türelmesebbnek kell lennem halaimmal.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
