Tunner Zoltán (canigia)
Paraneetroplus synspilum
Elterjedése: Dél-Mexikó, Dél-Panama, Guatemala, Belize
Hiánypótlónak szánom eme írást, sajnos magyar nyelven semmi használhatót nem találni.
Halaim előző barátai Flash, illetve Baki Peti voltak.
Sokszor sikerült már ilyen-olyan synspilumokat szereznem, de egyik sem volt az igazi. Sajnos nagyrészt cross példányokat lehet találni itthoni akvarista társaknál. Valószínűleg egyvalaki keverte össze a fajokat, mert nagyon hasonló halakat látni mindenhol.
Ebben közrejátszik az is, hogy halaink nagyon könnyen összeívnak más Vieja fajokkal. Ennek elsődleges oka hogy a synspilumok külső jegyek alapján választanak párt. Fejen lévő csíkok, befeketedő has. Ezek a jegyek nagyjából megvannak mindegyik Vieja fajnál. Ezért nagyon nagy a haltartó felelőssége, mondhatni csak rajtunk múlik, mennyi keverék halat gyártunk.
Két alfaja van, az egyik legszebb a Mexikó legdélibb részében, Chiapas megyében található.
http://www.youtube.com/watch?v=fWbxYCBDJkE&feature=mfu_in_order&list=UL
http://www.youtube.com/watch?v=Vyp7d5XZE98&feature=related
Én szerencsésnek mondhatom magam, kaptam egy kifejlett hímet és két nőstényt. A 800 literes akvárium egy-egy sarkát kiválasztotta a két nőstény, a hím pedig ide-oda úszkált, de kisebb úszófeszítéseken kívül semmi más nem volt tapasztalható. Ez kb. 3 hétig tartott, mikor a hím végre döntött a nagyobbik nőstény mellett. Nem véletlenül mondják ezeket a halakat még a sügereken belül is okos állatoknak. Szinte emberi érzelmeket, reakciókat lehet időnként észrevenni náluk. Kisebbik nőstényem a kikosarazást követően letargiába esett, nem evett, nem reagált semmilyen külső ingerre, kézzel meg tudtam fogni. Ekkor jött, mondhatni életmentőként Baki Petitől egy nagyon szép, ugyanakkor nagyon agresszív hím, kölcsönbe.
A közös akváriumban nem hozhattam őket össze, valaki biztosan megsínylette volna a találkozást. Egy műanyagráccsal elválasztva közös akváriumba kerültek. –Rácsnak én egy műanyag raklapból vágtam ki egy darabot, úgy hogy bal oldalon, két üreges rész maradt. Nőstényem, az elején ide bújt el a hím elől.- Az akvárium egy 200 literes benövényesített tartály volt. Eddig ebben neveltem azokat a növendékeket, amik nem tettek nagy kárt növényeimben. Sejtettem hogy a növényeket megviseli majd az új jövevények társasága, de nem gondoltam volna, hogy egy éjszaka alatt az egész növényzet le lesz darálva.
Reggelre 1 cm-nél nem nagyobb darabokra estek szét növényeim. A szivacsszűrőt szintén sikerült leamortizálni, és a rácsot is arrébb tolta jó pár centivel. Jelenleg egy belső és egy külső szűrő végzi a tisztítást.
A nőstény a letargia mellett még jobban magába fordult a félelemtől. Ez az állapot szintén eltartott kb. másfél hétig. Amikor is egyik délután arra értem haza, hogy a nőstényem ikrázik a behelyezett cserépbe. Rögtön kivettem az elválasztó rácsot és nagyon jól időzíthettem, mert igaz hogy ez az ikra másnap reggelre eltűnt, de a családi béke, azóta is töretlenül fennáll.
Ezt a rácsos elválasztást, már több helyen láttam, nem túl esztétikus, de segítségével megóvjuk nőstényünket, illetve így akár egy 200 literes akváriumban is sikert érhetünk el.
Ha nőstényünk kisebb méretű hímünknél, akár ilyen megoldást is választhatunk. Itt ha a hím begőzölne, nőstényünk el tud menekülni. Ezeknél a halaknál nem elég búvóhelyeket kialakítani. Két-három erősebb ütés a hímtől és a nőstény olyan belső sérüléseket szenved, amiből már nem lehet visszahozni
És persze ez működik más fajoknál is.
Külön tett halaim már kétszer nekifutottak az ikrázásnak, de mire kitáncolták magukat, addigra beborult az ég. Elképzelhetőnek tartom, mivel ilyenkor megnő a légnyomás, ennek következtében a halak kivárnak, megvárják a jó időt. Természetes élőhelyükön egy kiadósabb esőzés elmoshatja az ikrákat, illetve a már kikelt kishalakat. Persze ez csak az én elméletem, de ha nem is állja meg a helyét, mindenképp van valamiféle összefüggés. Második ikrázásra is váratlanul került sor, semmi előjele nem volt -ekkor épp hétágra sütött a nap-. 3 napig szépen gondozták, a halak méretéhez képest kevés számú ikrát.
Valószínűleg ismét megzavarta őket valami, mivel látszott a nőstényen is hogy még van a pocakban legalább 400-500 db ikra. 3 nap után megjelent a leendő kishalak szeme, sajnos meggondolatlanul el kezdtem fényképezni, minek következtében, a szülők féltésből megették őket. A nőstényből az ikrát, elméletileg udvarlásával a hím „préseli” ki. A kevés ikra hímünk tapasztalanságából eredhet.
Mindeközben a társas akváriumban lévő pár a kiválasztott helyet továbbra is őrzi, de ezen kívül nem történik semmi. Mindenhol azt lehet olvasni, a legnehezebb összeillő párt kialakítani, de ha ez már megtörtént, az ikrázással már nem lehet gond. Ennek ellenére nekik valamiért nem akar összejönni, valami zavarja őket. Illetve nem ideálisak a körülmények. A vízszint csökkentésével, illetve a hőmérséklet változtatásával lehetne ösztönözni halainkat ikrázásra. Ennek a módja valószínűleg egyedenként és társítás függően változik. A társítás, társhalak megválasztásán sok múlik. Nagyon sokan különféle lazacokat használnak, a stressz csökkentésére.
Elmondható, a stresszre rendkívül érzékenyek. Mindenképp kerülnünk kell a teljes sötétségből történő hirtelen világítás felkapcsolást, inkább éjszaka is égjen egy kisebb teljesítményű lámpa. Ha megijednek, képesek összetörni magukat a medence üvegfalán. Kifejlett korban, a szállításra szintén érzékenyek. Első három halamat, nyugtató segítségével sikerült átköltöztetnem. A negyedik hímnél sajnos nem volt nyugtatónk, így elég nehezen viselte a 40 percet vödörben. Folyamatosan próbált kitörni, de kisebb sérülésekkel, szerencsére megúsztuk. Kifejlett halaink nyugtató nélküli szállítását inkább kerüljük.
A teljesen kifejlett synspilumok, egy idő után teljesen megnyugszanak, eltűnik a stresszre való hajlam. Ennek az lehet az oka, hogy egy 40 cm-es halnak már nem nagyon van természetes ellensége.
Általánosságban elmondható róluk, hogy első ránézésre kövérnek tűnnek, de egy 35-40 cm-es hal már méretéből adódóan robosztusnak hat. Erre az érzésre a hím még rátesz egy lapáttal, szép nagy púpon növeszt a fején. Ez a púp nagyobb hímemen kb. pingponglabda méretű. A kor előrehaladtával, ez a púp egyre nagyobb lesz.
Amilyen brutális kinézetük van, olyan békések az akvárium többi lakójával szemben. A kiválasztott cserép környékén is inkább csak a nőstény keménykedik. Nyugodt szívvel együtt tarthatom velük kisebb növendékeimet is.
Ezzel ellentétes tapasztalatról is hallani, miszerint a kisebb halakat levadássza, nálam 4 cm-es méretnél már nem volt gond.
Ha már kialakult egy pár, hihetetlen szerelmeskedés folyik az akváriumban folyamatosan, csak etetéskor nem foglalkoznak egymással és persze éjszaka sem tudom mit csinálnak.:)
Nekem még nem sikerült jó videót készítenem róluk, de itt van egy kis ízelítő Péter barátom halairól:http://www.youtube.com/watch?v=M0NFXecwqyU&feature=related
A synspilum jó szülőnek mondható, aki több dél-amerikai bölcsőszájú halhoz hasonlóan hámváladékával is etetheti kicsinyeit. Ugyanakkor –elmondottak alapján- a szülők nagyon könnyen otthagyják a kishalakat, veszély esetén. Ennek kissé ellentmond, amikor ikra van a cserépben, a hím az üvegen keresztül próbál elijeszteni és ha megpróbálnék belenyúlni az akváriumba, sérülés nélkül nem úsznám meg. A stressznek még egy nemkívánatos hatása is lehet, a párok közötti idill felbomolhat. Ilyenkor, ha a hím elkezdi üldözni a nőstényt, rögtön válasszuk szét őket. Az elválasztó rácsot ne vigyük messzire, mindig legyen kéznél. Sokszor elég csak egy napra betenni az akváriumba, halaink közé.
Szaporodó párom egy rövid ideig el van a 200 literesben, de egy ekkora hal megfelelő méretre történő felneveléséhez legalább 400-500 liter a minimális akváriumméret. És persze nyáron két-három hónapra kerti tóba nyugodt szívvel kitehetjük őket. A nagy tér, a sok napfény csodákra képes, minden hallal.
Mint minden közép-amerikai sügér, jól tűrik a hirtelen hőmérsékletváltozásokat. Eredeti élőhelyén 18 és 28 C fok között változik a víz hőmérséklete. Akváriumban leginkább a 25-27 C fokos hőmérséklet tartományon belül aktívak. Magasabb hőmérsékleten nem érzik jól magukat, kapkodnak levegő után. Ha valamelyik körülmény nem megfelelő, egészen elszíntelenednek.
Eredeti élőhelyén szinte teljesen vegetáriánus, természetesen a kisebb rákokra, rovarlárvákra nem mond nemet. Nálam folyamatosan kapnak salátát, uborkát, -az uborkát pár óránál tovább ne hagyjuk bent soha, nagyon gyorsan meg tud romlani- illetve fagyasztott szúnyoglárvát és különféle granulátumokat. Jelenleg háromféle szárazat kapnak: Sera cichlid sticset, Aquaimpex…. És Hikari gold-ot. A Hikari antaxantin tartalma miatt igen előnyösen hat halaink színére. Ezt még csak két hete kapják, de már látszik a hatás. Élő eleségből a kisebb sáskákat, tücsküket nagyon szeretik, nagyobbakat még nem mertem nekik adni, nehogy valami kárt tegyenek erős lábaikkal halaimban.
Amikor nincsenek halak tavamban, betelepítem vízibolhával, ami általában pár hét alatt hihetetlen mértékben el tud szaporodni. Ősszel egészen a tó befagyásáig, tavasszal pedig, amíg ki nem kerülnek a halak, folyamatosan lehet belőle szemezgetni, a legapróbb csöppségeket is nagyon ügyesen vadásszák le halaink.
Betegségek előfordulásának elsőszámú oka a stressz, ha ezt próbáljuk a minimumra csökkenteni, nagyon sok fejtöréstől megszabadulunk. A víz sózása nagyon fontos, ezzel elkerülhetjük a bőr és nyálkahártya jellegű megbetegedéseket. Ami időnként még előfordul az a hexamiták elszaporodásának következtében fellépő fejlyukacsosodás. Illetve az orr begennyesedésével és a száj előre történő kifeszülésével járó, egyenlőre még gyógyíthatatlan betegség. Amire egyáltalán nem érzékeny, az a gyomorgyulladás. Ésszerű etetés mellett, halunkat szép nagyra fel tudjuk nevelni, a túletetéstől nem kell félni.
Ne akarjuk halunkat lágy vízben tartani.
Ha synspilumok tartása mellett döntünk, mindenképp vegyünk meg egy min. 6 főt számláló növendék csapatot. Ha együtt nőnek fel még időben kialakul egy rangsor, ami biztosítja, a gyengébb halaknak is a nyugodt életet. Ha kivált egy pár, ezeknél a halaknál nem szabad kivenni a többit. Az agresszió így könnyebben megoszlik.
Ha tehetjük mindenképp csak olyan helyről vásároljunk, ahol látjuk a szülőket is. Synspilumnál, nagyon nehéz kis korban megmondani, ténylegesen mit veszünk.
Méretükről még egy adat: 20 cm-es nagyságnál 250-300 grammnál nem nehezebbek, kifejlett halunk viszont már elérheti a 2 kg-os súlyt! Természetesen megfelelő táplálás mellett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
