Bakos Péter

Parachromis managuensis (Günther1867)

Magyar neve: Jaguár sügér

Az a bizonyos jaguár sügér. Minden akvárium domináns lakója. Vannak, akik elkerülik a fajt, mert kizárja a lehetőségek választékát agresszív viselkedésével. Igaz? Vagy csak legenda? A véleményem az, hogy egy olyan hal, ami valószínűleg nem marad alul a dominancia vitában, ellenben feleslegesen nem kezdi ki társait. Helye van minden nagytestű amerikai sügéres akváriumban!

Közép-Amerika szerte sok helyen megtalálható. Mexikó, El-Salvador, Nicaragua, Honduras, Costa-Rica

Nicaraguai kráter-tó 

Élőhelyén a fenék környékén közlekedik, sziklás-köves partok közelében. Onnan rabol kishalakra, ivadékokra.

Managuense az élőhelyén, a nicaraguai krátertavak egyke.

Nagyra növő hal, a nőstény 35-40 centi körüli, a hím 45 centit is meghaladhatja.  Ha nem láttunk még ilyen halat, a magyar nevéről –Jaguár sügér- körülbelül ilyen halat képzelhetünk el. Ezüst-szürke, néha Lilás, bronzos-ezüst alapon szabálytalan fekete minták. A szeme mögött a parachromisokra jellemző döntött ‘V’ alakban ad mintát a folt.  Testükön a szemtől, a faroktőig 9 sáv található. Ahogy telik az idő, az ivarérett hímek egyre inkább növik ki a sávokat, és m ár csak inkább a mintában, halványan kivehető. A nőstények sávozottsága később is megmarad, ez egy támaszpont a szexálásban. Az azonos korú hímek erősebb testalkatúak, zömök, nagy íveshátú, igazi ragadozók. A nőstények megszokott módon kissé konszolídáltabbak, de egy igazi nagy  nőstény idősebb korára ugyan azt a hatást kelti bennünk, nagy és erős ő is. 

Viselkedése kissé kedvesebb a hírnevéhez képest. Volt alkalmam több generációt egyszerre tartanom. A minitől a nagyokig. Ami közös bennük, hogy borzasztó magabiztossággal úsznak az akváriumban, gyakorlatilag majdnem minden esetben dominánsak. Ami viszont különbözik korosztályonként, minél fiatalabb, annál vehemensebb, annál agresszívabb. Míg a 6-7 centis halak mindenkinek nekimentek, a nap 24 órájában fölényesen viselkedtek, haraptak, addig az idősebbek, csak a magabiztosság teljes nyugalmával, minimális zsörtölődés mellett uralták az egész akváriumot. Meghátrálásra bírni nagyon nehéz. Területvédő, íváskor ez sokkal jellemzőbb. Monogám, életre választ párt, és ez az ösztön elég erős is, gyakorlatilag sosem válnak szét.

Nagy akváriumot igényelnek, a 40 centis méretet 5-600 liter alatti akváriumban nem érik el. Egy pár, egy akvárium! A fiatal halak is viszonylag nagy akváriumot igényelnek, melynek oka a megfelelő növekedés, és a zsörtölődések minimalizálása. Berendezni sziklákkal, kövekkel, fákkal próbáljuk az akváriumukat, oly módon, hogy ha társas akváriumról van szó, mindenképpen igyekezzünk részben takart, elkülöníthető reviereket kialakítani. Vízre nem kényesek, 25-29 fok az ideális, Ezen a hőmérsékleten rendszeresen, vagy akár úgy is mondhatnám: állandóan ívnak.

Íváskor szinte az egész akváriumot birtokba vehetik, amit azért fontos tudni, mert ha a társas akvárium domináns lakói –ami valószínű- hamar egy sarokba terelik a társaságot. Ez a nagy halaknál nem okoz fizikai sérülést, mert többnyire kitárt szájjal arrébb löknek mindenkit, de a fiatal, de erős pár nagyokat harap is. Figyelembe véve, mekkora szájuk van, és bennük fogak ez okozhat súlyos sérülést. Miután birtokba vették a kiszemelt területet, alaposan átrendezik a saját izlésüknek Mérettől függően nagyszámú ikrát raknak, kövekre cserép belső falára. Ez 3-500 darabtól egészen 2000 darab is lehet. Az ikrákat főleg a nőstény, de olykor mind két szülő őrzi, legyezgeti. Enni többnyire csak a hím megy el, a nőstény az ikrákat sosem hagyja hátra. Hőmérséklettől függően, 3-4 nap múlva kelnek az ivadékok. A pár a kelő ivadékokat egy minden irányból jól őrizhető helyre hordja. Nálam volt ez már kövek közti hézagok, kiásott gödör, és oldalára fordított cserép is.

A kölykök innen úsznak el, tömött rajban, alig szóródnak szét, a pár még agresszívabbá válhat Ezért ha társas akváriumban ívtak az ivadékokat lehetőleg vegyük el. Lehetőleg az utolsó darabig, mert a szülői ösztön sokszor annyira erős, hogy hiába lettek megzavarva, egy-két ivadékot is hajlandóak ugyan azzal a vehemnciával őrizni tovább. A kicsik felnevelése nem okoz problémát, artémia, és ivadékoknak való poreleségen gyorsan nőnek. A gyorsabban növő egyedek a kisebbeket megtámadják, megeszik.

A pár hamar, két-három hét múlva újra ívhat, miután elvettük az ivadékokat. Azt mondják a nősténynek regenerálódnia kell, nem jó ha gyakran ívnak. Nem nő, lesoványodik, beteges, kiég. Erre sok cáfolat létezik, egyik az öreg párom. Ők gyakorlatilag egész életükben ívtak, és ívtak. A hímem 42 a nőstény 38 centi volt, és 12-13 évesen indultak az azték túlvilág örök vizeire. Ami igen jó kornak számít. Az utolsó években ritkábban, végül egyáltalán nem ívtak. 

A felnőtt halak etetésére legyünk kellő figyelemmel. Ahhoz hogy hatalmas managuensiseink legyenek, amellett, hogy nem tarthatjuk kis akváriumban, jól is kell etetni. Nálam főleg jó minőségű száraz eleséget kapnak, olykor darabolok nekik pulykaszívet. Viszont sokszor válogatósak, főleg új helyen szoknak át új kajára. 

Sokan olcsó halnak kezelik őket. Mivel szapora, nagyra nő, és rossz a hírnevük, ezért sajnos rosszul kezelik ezt a fajt.  A szaporulatot gyakran szelektálatlanul viszik aprópénzért kereskedésekbe, aminek okán sok a csúnyácska managuensis. Láttam már mintátlan sápadt halat. Láttam már rövid testűt. A minőség érdekében nem szabad a szelektálást félvállról venni. Főleg mert a legnépszerűbb fajok egyike. Megfelelő viszonyok között viszont szeretetre méltóvá válik, és olyan lesz az akváriumunk vele, mint –Forrest Gumpbol idézve- a borsó meg a héja.