Tunner Zoltán (canigia)
Parachromis friedrichstalii
Parachromis friedrichsthaliiSzinonímák: Cichlasoma freidrichsthalii, Nandopsis friedrichsthalii, Astronotus friedrichsthalii, Cichlasoma multifasciata, Parapetenia friedrichsthalii, Parapetenia multifasciata, Parapetenia friedrichsthalii, Heros friedrichsthaliiElterjedés: Belize , Ecuador , Guatemala , Honduras , Mexikó . Panama Cenote Escondido
Laguna Noh
Lake Petén-Itza , Río Babahoyo
Rio Danto
Videók:
Leírás:Szereti a tiszta, lassú, lomha folyókat és állóvizeket, ahol általában 1-1,5 m mélységben található. Elsősorban vízbe hulló rovarokra és kishalakra vadászó ragadozóhal. Eredeti élőhelyén, egész pontosan az Usumacinta nevű guatemalai és mexikói folyóban -2005-ös adat- állományát veszélyeztetik az invazív, vagyis betelepített fajok. Elsősorban a Parachromis managuensis!Méretét tekintve a Parachromisok között a középmezőnyben vannak. 28 centiméteres maximális hosszával megelőzi a motaguenset, de elmarad a managuensistől és a doviitól is. Nálam a 3 éves legnagyobb hím jelenlegi mérete ekkora és szerintem ennél már nagyobbra nem fog nőni, inkább karakteresebb és masszívabb lesz. Mint minden Parachromis fajnál, itt is elmondható, ami befér a száján, azt tápláléknak tekinti és ennek megfelelően fog eljárni. Temperamentumos viselkedésük megfigyelése végett mindenképp ajánlatos rendszeresen megkínálni őket élő halakkal. Akármilyen jóllakottak, az akváriumba bekerült, ijedt halaknak esélyük sincs. Természetes élőhelyén megfigyelték, az afrikai Malawi tóban őshonos Nimbochromis livingstonihoz hasonlóan halottnak tetteti magát, így cserkészve be gyanútlan áldozatait. Erről egy képet találtam az alábbi hivatkozáson.
Sajnálatos módon ezt a viselkedést akváriumban még nem sikerült megfigyelnem, de ez nem is csoda, hiszen ez feltételezhetően egy tanult viselkedésforma, amit hacsak nem vadonfogott halaink vannak, akváriumban nem fogunk látni. Illetve az eredeti körülményeket sem tudjuk reprodukálni. Ugyanakkor nagyon sok oldalon mindenevőnek írják le. Nálam a különféle hús alapú táplálékokon kívül, egyedül az uborkát ették jóízűen, ennek is csak a „húsos” részét, a magokat nem szerették, mint ahogy az egyéb zöldeleséget sem kedvelték. Véleményem szerint inkább ragadozó, mint mindenevő. A jelenlegi itthoni állomány Panamából származik, Thomas Tillmann német akvarista jóvoltából. Országonként, illetve élőhelyenként változik a halakon található foltok, színek intenzitása. A világhálón található képekkel összehasonlítva – természetesen ez objektív vélemény- talán a mi halainkon a legintenzívebb az aranysárga szín Tenyésztéséről elmondható, ha adott a megfelelő méretű akvárium, folyamatos minőségi és változatos táplálék, megfelelő a társítás, akkor már csak halainkon múlik a sikeres szaporodás. Szaporodás és nem szaporítás, ugyanis ha minden adott számukra, szinte folyamatosan ikráznak és nevelik kicsinyeiket. A haltartó feladata inkább a folytonosság elkerülése, megakadályozása, halaink kiégése végett. Teljesen megakadályozni szerintem halaink teljesebb élete érdekében nem szabad, illetve mégiscsak ilyenkor a legszebbek. Szaporodás elkerülésének egyik sokak által alkalmazott módja a halak téli 20 C-fokon történő tartása. Én ezt a módszert nem szeretem és nem is alkalmazom. Ilyenkor megszűnnek az ívó helyekért történő verekedések, csökken a halak étvágya és szinte csak vegetálnak. Egyrészt legtöbb időm télen van halaimmal foglalkozni, másrészt én sem szeretnék folyamatosan 15 fokos lakásban élni. Társítással ugyancsak határt lehet szabni az ívási kedvnek. Mindig van egy nagyobb hal, aki mellett esély sincs egy kis sarok elfoglalására. A friedrichsthalii-nak ilyen mumusa a managuensis, vagyis jaguársügér. Ha azt szeretném, hogy halaim leikrázzanak, csak a jaguárokat kell áttelepítenem másik akváriumba. Ilyenkor szinte forr a víz, mindegyik faj próbálja kihasználni a váratlanul kínálkozó lehetőséget. Ilyenkor a két-három legerősebb pár egy-két napon belül leikrázik. Legelőször két párral indultam egy 800 literes akváriumban. Nem emlékszem már pontosan, de 14-15 cm-ek lehettek, amikor hozzám kerültek. Ekkor még nem lehetett –én legalábbis nem tudtam- megmondani a halak nemét. Kb 2 hónap múlva következett be a nagy változás, amikor elkezdtek színesedni és kialakult két pár. Egyik délután a látszólag is gyengébb hímet a növényzet tetején, a vízből szinte félig kilógva találtam. Egy kis mozgatásra leúszott és a másik hím, mintha csak erre várt volna rögtön rárontott és elkezdte hajtani. Áthalásztam egy másik akváriumba, de már késő volt, még aznap elpusztult. Ezek után a hím figyelme a megözvegyült nőstényre irányult, és ha nem halászom ki időben, valószínűleg ő is párja sorsára jutott volna. Ez a fajta agresszió, azóta sem ismétlődött meg. Az utóbbi 3 évben, többféle párosításban voltak már mellette különféle nagyságú fajtársak, de soha senkit nem bántott. Jelenleg is öt másik hím és öt nőstény úszkál vele egy víztérben. Feltételezhetően a nem megfelelő társítás lehet elsődleges oka az agressziónak.Sokszor hallani, a hím egyik napról a másikra agyonveri párját. Ez az eset véleményem szerint az eddig említett két fajnál nem fordul elő. Ahogy a managuensis párt, úgy a friedrichsthalii páromat is nyugodt szívvel kitehetem egy akár 200 literes akváriumba és soha még csak „haja szála sem görbül” a nőstényemnek. Azt vettem észre tehetek én akármennyire beikrásodott nőstényt a hímem mellé, csak az általa választott nősténnyel hajlandó ikrázni. Persze erre biztosan van ellenpélda, de én soha nem tapasztaltam ezt a fajta „félrelépést”.Mint a jaguársügérnél, a friedrichsthalii-nál is megfigyelhető, minél idősebb egy hal, annál nyugodtabb, kimértebb. 4-5 cm-es méretnél mindenre rámennek, ami a vízbe kerül és akár egy nagyobb halat is szétszednek pár perc alatt. Két kis frissen vásárolt 7-8 cm-es márványsügér bánta ezt a fajta óvatlanságomat. A friedrichsthalii-nál nem volt megfigyelhető akkora szintű szétnövés, mint a jaguároknál. Csak a managuensisek tüntették el időről-időre kisebb testvéreiket.Ennek oka talán az is lehet, hogy a managuensisnek már sokadik generációja kel ki akváriumainkban. A friedrichsthaliinál jobb a helyzet. A szülők még érezhették milyen vadon élni. A kishalak felnevelése nem egy bonyolult feladat, csak be kell tartani bizonyos szabályokat. Száraz táppal felnevelni Parachromisokat nem lehet. A sórák nagyon jó indító eleség, már az első naptól meg tudják enni. Én két hét után elkezdtem darabolt tubefex etetését, párhuzamosan sórákkal, hogy a lemaradóak is fel tudjanak zárkózni. Egy hónap mulva a sórák már elhagyható. Megfelelő mennyiségű táplálék mellett igen gyorsan nőnek. A felnevelésre kiválasztott 30 db kishalat egy idő után már nem lehetett tubifexxel etetni, nincs az a mennyiség, amivel jóllaktak volna. Két hónaposan már bármit megesznek.Növendék és felnőtt halak táplálására legjobb megoldás az élő eleség. Száraz granulátumokat is megeszik, de látványos növekedést csak élő hal, tücsök esetleg szopós egér etetésével lehet elérni. Többször próbáltam már tücsöktenyészetet beállítani, de valahogy soha nem jött össze. Megvettem több ezer db pár napos kistücsköt, a felneveléssel nem is volt gond, de jelentős mennyiségű szaporulatot nem sikerült elérnem. Mivel vannak siklóim is, nekik tenyésztek egeret. Télen a siklók pihennek a pincében, így a téli szaporulat halaimat gazdagítja. Halainkat nyáron 3 hónapig nyaraltathatjuk kerti tóban. Pár hét alatt szinte teljesen átszínesednek, leírhatatlan színeket hoznak, erről sajnos nem találtam megfelelő minőségű képeket, de ezt az idén nyáron pótolom. Június közepén tavam elég szépen megtelt mindenféle élőlénnyel, szúnyoglárva, csíbor, szitakötőlárva és jó pár általam nem beazonosított állatfaj, különféle méretű példányával. A friedrichsthalii páromat tettem ki először és egy hét alatt szinte teljesen „kitakarították” a tavat. Gyakorlatilag mindent megettek, amit találtak. Szinte bármit bedobhatunk nekik, fűhálózott rovarokat, cserebogár, pajor, giliszta. Természetesen előtte érdemes utánanézni melyik élőlény nem mérgező, illetve melyik védett állat.Fantasztikus látvány, amikor megyek körbe a tó körül és követ egy halcsapat, közben nagyokat csobban a víz. Hihetetlen nagyokat tudnak ugrani, volt rá példa hogy kb 50 cm volt a víz felszíne és a tó pereme között, ennek ellenére a hal partra került. Ezek után pakoltam még egy sor terméskövet a tavam szélére, vízszintet nem akartam csökkenteni.A fekete fóliának köszönhetően a víz hőmérséklete néhány napig a 35 fokos hőmérsékletet is elérte, amit halaim minden további nélkül jól viseltek. Ugyanakkor 18 fok alatt már érdemes őket kihalászni.Sajnálatos módon eddigi elterjedését erősen befolyásolta beszerezhetősége, illetve az hogy angol nyelven sem találni 4-5 mondatnál többet róluk. Ezen szerettem volna segíteni a magam módján. Ha rajtam múlik nálam, mindig lesz kiadható növendék, de már feltűnt a hal neve egy német nagykereskedő cég listáján is, valószínűleg ugyancsak Thomas Tillmann Panamai körútjának köszönhetően. Szerencsére az itthoni állomány nagyrészt jó kezekben van, csak egy-két hal további sorsáról nem tudok, de talán ennek az írásnak köszönhetően a jelenlegi tulajdonosok egymásra találnak.
Canigia képei, katt a képre az albumhoz! 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
