imperatore:

Aequidens pulcher (Andinoacara pulcher) 

Elsősorban a folyók lassabb szakaszait kedveli, ahol a vízbe lógó gyökerek és faágak között hűsölhet. Testének színezete rendkívül változatos. Alapszínezete zöldeskék, illetve a testét borító pikkelyek szélei irizáló kék pettyekkel tarkítottak. Testét, a homloktól egészen a farokig, sötét, függőleges sávok borítják. Úszói kékes-árnyalatúak, hát úszóik pereme narancssárga sávval díszítettek. 

 

Könnyen tartható kisebb és nagyobb testű ségérekkel, mivel kimondottan békés természetű, kizárólag ívás alatt agresszívebb, de soha nem vívnak véres háborút. Azonban ha más Aequidens fajjal tartjuk őket egy medencében, akkor fokozottan oda kel figyelnünk rájuk, mert könnyen összeívhatnak. Annak idején kilenc egyedet vásároltam belőlük, saját tapasztalataim szerint a hímek egyáltalán nem űzik azonos nemű fajtársaikat, néha-néha van egy kis magamutogatás, de semmi egyéb. A nőstény egyedek, ha több van belőlük egy csapaton belül, akkor eléggé agresszíven viselkednek egymással. Nálam többször előfordult, hogy úgy kellet kimenekítenem néhány nőstényt, mert a nagyobb nőstények a végkimerülésig üldözték a kisebbeket. Ha két azonos méretű nőstény kerül szembe egymással, akkor szájukkal megfogják az ellenfelük száját, mintha "csókolóznának" és így összeakaszkodva feszítenek, szinte egész nap. Ebben az esetben is el kell távolítani az akváriumból az egyik egyedet, mert extrém helyzetben az egyik fél pusztulásához is vezethet a harc. Előfordult, hogy rojtosra szaggatták egymás ajkait és úszóikat, de ez megfelelő elkülönítés mellett hamar helyrejön. 

A nemek közötti különbség megállapítása roppant egyszerű. A hímek /20 cm/ has-alatti, hát és farok-alatti úszója erősen megnyúlt és vékony cérnaszál vékonyságú sugárban végződik. A nőstények 14-16 cm-esek, úszóik kevésbé megnyúltak. A hímek teste robosztus, izmos felépítésű. Szaporításuk könnyű, de fiatal párok esetében az első néhány ívás sikertelen lehet. Egy-egy ívás alkalmával 300-400 ikrát is rakhatnak, melyek az ívást követően 48-60 órával kelnek ki, 25 fokos vízhőmérskleten. A kivált pár, legszívesebben az akváriumba helyezett lapos kövekre ikrázik, melyet közösen választanak ki és tisztogatnak. A kiválasztott ivóhely körül semmilyen növényt és zavaró dekorációt nem tűrnek meg. Az ivadékokat, a kelést követően az aljzatba vájt gödörbe hordják és az elúszásig ott is maradnak, hacsak nem zavarják az akvárium más lakói, mert ebben az esetben többször átköltöztetik őket. Ivadékaik a kelést követő 5.-6. napon úsznak el és további 2-3 nap elteltével kezdenek el táplálék után 

kutatni. Az ivadékok gondozásában a pár mindkét tagja részt vesz. Szenzációs látvány, ahogyan a hatalmas hím óvatosan a szájába veszi az elkószált ivadékokat és aztán visszaviszi őket a bolyhoz, ahol aztán óvatosan kiköpi ivadékait 

Saját tapasztalatom az, hogy a legideálisabb számukra a 25 fokos vízhőmérsékelet. Nálam a társaágukban több olyan dél-amerikai sügér volt, van, amelynek ennél nagyobb a hőmérséklet optimuma, ezért ők a 25 fokos vízben már kicsit lassabban mozognak, így a pár minden gond nélkül felnevelhette ivadékait. Azért ennek ellenére is csak 30-40 db utódot sikerült csak felnevelniük. 

Szaporodásukhoz hasonlóan, táplálásuk sem jelent nagy kihívást. Különösen szereteik a gilisztát és csontkukacot, de nem vetik meg az arthemiát és vörösszunyoglárvát sem. Nálam rendszeresen kaptak granulált és lemezes tápot is. Viszont hajlamos a bélgyulladásra, ezért fontos, hogy vörösszunyoglárvát csak heti 1-2 alkalommal kapjanak, valamit megelőzhetjük a megbetegedést, ha kitinben gazdag eldellel tápláljuk őket, mint például a vizibolha, vagy a különböző apró rákok. Az ivadékok igen gyorsan nőnek, mivel igen falánkak, 5 hónapos korukra elérhetik az 5 cm-es méretet, ami természetesen a napi etetések számától és a táplálék minőségétől is függ. 5-6 cm-es méretnél már elkezdenek színesedni és ekkor már az azonos nemű egyedek is szépen fitogtatják erejüket társaik előtt.